Hogyan lehet kezelni, ha az "anyósom" mindenbe beleszól?

28 éves, szolid, normális nő vagyok, aki inkább konfliktuskerülő, és nem piszkálódik másokkal "heccből". Mióta befejeztem az iskolát, (5 éve), a saját keresetemből élek, folyamatosan dolgoztam, és külön háztartásban vagyok a családomtól. Normális, józan életvitelem van, és nem szoktam másokat hobbiból bántani.

A párom 29 éves, 3 éve vagyunk együtt, anyagi okokból most tudtunk összeköltözni, ez már saját lakás, szépen berendezve. Ő eddig anyukájával lakott együtt (apukája már rég elvált az anyukájától).

Az anyósom olyan típus, aki mindenbe beleszól mások életében, úgy, hogy semmi köze nincsen hozzá, és csak a saját szokásait, és életvitelét tartja jónak. Aki nem egyezik meg vele, (nem olyan, mint ő), azt folyton piszkálja érte. A párom húga is kirepült már, maga mondta, hogy semmi pénzért vissza nem menne a szülői házba, és a párom húgának a párja is inkább ritkán megy oda, csak, hogy ne piszkálják. Tehát, nem csak én látom rossz színben a helyzetet.

A páromat az anyósom mindenben kiszolgálta, egy rántottát nem tud megcsinálni, bevásárolni járni sem szokott, mert anyuka intézett helyette mindent, szinte még az evőeszközt is a táskájába tette reggelente. Ezen kívül nagyon magánál akarta tartani a barátomat, arra is próbálta rábeszélni, hogy csak hónapok múlva költözzön hozzám, hogy ő ne legyen egyedül. A barátom közben olyan önállótlan lett miatta, hogy egy palacsintát nem tudott betekerni magának 28 évesen, mert otthon "mindig úgy jött ki a konyhából" (a palacsinta),hogy már betekerték neki.

Szerintem az ilyen fokú önállótlanság ennyi idős férfitól gáz. Megbeszéltük, hogy én szeretném, ha alap dolgokat megcsinálna magának, mert én nem akarok kisgyerekként bánni vele.

Erre ma reggel jött a párom (most hozza a dolgait a közös lakásba), meg anyuka. Anyuka elkezdte nekem magyarázni, hogy a kisfia melyik ételtartó dobozába mennyi ételt kell kimerni, és melyiknek hogy kell a tetejét becsomagolni. Erre én közöltem, hogy mindegy, mert én nem fogok neki dobozolni, felnőtt ember, rakja el az ételét saját magának. Erre láthatóan nagyon kiakadt, és közölte, hogy "bocs, de egy nőnek mindig többet kell csinálnia, és mi az, hogy én nem fogom reggelente elpakolni a kisfiának az ételt, meg, hogy a lánya is elpakolja az ő párjának.

Erre már felhúzott, és emelt hangon közöltem, hogy engem az nem érdekel, nálam ilyen nem lesz, a párom felnőtt ember, van keze, rakja el magának, amit meg akar enni, mert nem kisgyerek, hogy pakoljak helyette.

Ezután anyuka elhallgatott, de tudom, hogy megsértődött. Nem szoktam soha visszaszólni neki, de már nem bírom. Abba is bele szólna, hogy melyik dísztárgy hol legyen a lakásban.

Náluk pedig időről időre ment a műsor, mert amikor túl fáradt, vagy ideges volt, ő maga szólogatott be nagyon durva stílusban a saját fiának, hogy "b*meg ennyi idősen elpakolhatnál saját magadnak, mert megdöglök, hogy mindent én csinálok." Tehát anyósomon sem lehet kiigazodni, de én úgy gondolom, hogy ha a saját lakásunkban, a saját keresetünkből élünk, akkor 3. ember semmi jogon nem szólhat bele az életünkbe.

Hogy lehet ezt kezelni? Ha nem védekezem és nem szólok vissza, hanem mindent csak lenyelek, én kerülök lassan a pszichiátriára, de ha nem teszem, úgy utasítgat, (a saját lakásomban), mintha legalább is a főnököm lenne.