A nagyszülők mindig jobban szeretik az első unokát?

Első, nem derült ki, hogy ki miatt nem tartják a kapcsolatot.

Én nem hiszek abban, hogy jobban szeretik, csak másként. Az első gyerek tényleg az ELSŐ, de a második, tizedik is megkapja ugyanazt a szeretetet egy normális családban.

Nem szeretik jobban az elsőt. De szerintem van olyan, amikor nem minden unokát ugyanúgy szeretnek. Csak nem attól függ, hogy melyik az első vagy második vagy akárhányadik, hanem attól, hogy kivel milyen szoros kapcsolat alakult ki.

Pl. ha van egy unoka a másik országban él és évente kétszer találkoznak, azzal nyilván nem lesz olyan szoros kötelék, mint azzal, aki 3 utcával arrébb lakik és az életük szerves része.

Cáfolva!

Én első unoka voltam mindkét nagymamámnál. Egyikük szeret, de húgomat sokkal jobban, a másik (nyugodjon) mindig a két fiú unokatestvéremet szerette, egyikük másfél évvel, másikuk 3 évvel fiatalabb nálam.

A szócséplés helyett inkább leírom a saját példámat. A sógornőmnek négy gyereke van, ami ugyebár nem kevés. Korábban mondogattuk a feleségemmel egymás között, hogy mire mi odajutunk, ebből a nagyszülői elánból már csak töredékét kapják majd a mi gyerekeink.

Na erről meg annyit, hogy a lányunk most három hónapos, és egyszerűen nem tudjuk eleget láttatni a nagyszülőkkel. Esküszöm, mintha nem lenne még unokájuk, úgy rajongják körbe. Hihetetlen aranyosak. Olyan lelkesedéssel foglalkoznak vele, amit leírni sem tudok. Úgy érzem, mintha még jobban körülugrálnák, mint az unokatestvéreit.

Persze, hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy eleve többet engedtünk nekik, ráadásul egyéb okok miatt már másfél hónapos kora óta sokat kellett, hogy rájuk bízzuk a gyereket, ami a sógornőmnél nem fordult elő. Nem kéthetente, vagy havonta megyünk hozzájuk, hanem volt, hogy a hét minden napján együtt voltunk, emiatt sokkal inkább érzik sajátjuknak a lányt, mint a másik négy unokát, akiket szinte csak vendégként látogatnak, vagy vendégként érkeznek hozzájuk. Ezt csak a rend és a teljes igazság kedvéért írtam le.

Saját példát mondok. Én az első unoka vagyok. Lány. A húgom a második. Lány. Aztán jött az öcsénk fiúként 3. unokaként. Az apai nagyim csak őt tartotta mindig is szem előtt, pl. csak neki vett csokit, fagyit, akkor is ha mindhárman otthon voltunk, csak neki hozott valamit. Anyukám amikor megkérdezte, hogy miért, azt mondta, hogy azért, mert ő a GYEREK. (mi meg CSAK lányok vagyunk) Neki is két fia van, az apukám és a testvére.

Felnőtt koromra persze túl tettem magam ezen, hogy én és a húgom lányként nem számítunk. De megintcsak kinyílt nemrég a bicska a zsebemben. Várandós vagyok, és amikor kiderült, hogy kislányt várok a nagyim csak ennyit mondott: No, nem baj, majd a következő remélhetőleg fiú lesz.

A másik oldalról, az anyai nagymamám pedig mindannyiunkat egyformán szeret. Még 30 évesen is úgy babusgat engem is, mint gyerekként. A kedvenc ételeimet főzi, ha hazalátogatok hozzá és még mindig kicsicsibémnek hív :)