Nektek milyen a kapcsolatotok az anyósotokkal és az apósotokkal? Ha van sógorotok/sógornőtök, akkor vele milyen?

Anyósom szeretem, jófej, fiatal nő. Gyakrabban találkozom vele, mint a saját szüleimmel, ma is késő este ment haza tőlünk, átjött sörözni :)

Apósom semleges, ritkán találkozunk, akkor is maximum az időjárásról vagy hasonlóan mély témáról beszélünk.

A sógornőm szintén, de szerintem neki van valami baja velem, mert vele aztán tényleg soha semmiről nem beszélünk. Néha eszembe jut, hogy ezen változtatni kellene, mert amúgy szimpatikus.

A sógorom viszont egyenesen utálom. Együtt élünk sajnos, gondoltuk hogy ez költséghatékony, és ő sincs egyedül. De összeférhetetlen, ráadásul nagyon sokba kerül nekünk, mert mindig igyekszik kihúzni magát a költségek alól, kieszi a hűtőt, elszívja a ciginket (értsd képes bejönni a szobába, amikor alszunk, ha ő rágyújtana), és nagyon hosszan tudnám sorolni, mi mindenért nem szeretem. Szerencsére ezzel nem csak én vagyok így, úgyhogy keressük már a következő lakást, ahova szigorúan kettesben megyünk :)

Apósom nem él sajnos, nem is ismertem meg már.. A férjem 3 éves volt amikor meghalt, ő sem emlékszik rá.

Anyósommal jól elvagyunk:) igazság szerint felszínes a kapcsolatunk. Havi 1x megyünk meglátogatni, de olyankor a férjemmel beszélget, végül is ő a fia... én nem szólok bele. Csak ha kérdez:) aztán játszunk valamit ebéd után. Társas, kártya, scrable:) és kb ennyi.

Ők 1x jönnek évente hozzánk, a férjem szülinapjára. Most szombaton lesz majd :)

A férjemnek összesen 4 féltestvére van 2 lány az anyja részéről, és 1 fiú, 1 lány az apja részéről. Az apuka részéről nem ismerem a féltestvéreit egyáltalán, soha nem találkoztam velük. A bátyját, utálja:), nem tartják a kapcsolatot, a nővérét utoljára általánosban látta. Azóta csak kb 2 hónapja kereste meg a férjemet fb-n, így ismerősök ott. De kb azóta se beszéltek.

A fiatalabbik (17 éves) sógornőmmel jó a kapcsolatunk. Az idősebbik pár hónappal fiatalabb nálam. Na vele nagyon szar:D

A férjemmel 2 hónapja voltunk együtt, amikor a nővérének volt az esküvője. Ott az a csaj beszólt nekem tök ismeretlenül, hogy a mi kapcsolatunk, nem fog sokáig tartani..mindezt anélkül, hogy valaha szólt volna hozzám 1 szót is ....és kb ez volt az egyetlen mondat a 4 év alatt amióta a férjemmel együtt vagyok, amit hozzám intézett. Egyáltalán nem vesz emberszámba, nem is köszön. Én nem erőltetem... szíve joga utálni. Nem izgat:)

A férjem azt mondja, hogy szerinte irigy a mi kapcsolatunkra, és ezért utál engem...minket. Látja hogy boldogok vagyunk, és ez bántja a csőrét. Mert amióta együtt vagyunk, az öccsével sem nagyon foglalkozik. Ugyanis az ő házassága a büdös életben nem volt boldog. Nyílt titok a családban, hogy szerelem nélkül ment hozzá a pasihoz. Illetve a csaj egy r...banc. Csalta az esküvő előtt is a férjét, meg utána is.... annyi a különbség, hogy most már a férje is csalja őt, mert tudomást szerzett az asszony hűtlenségéről. + A nőnek van egy gyereke, aki úgy jött össze, hogy párkapcsolata volt, de megcsalta a pasiját... és abból született a kicsi. Aztán másfél évvel később ez ki is derült, és a pasija ott is hagyta.

Egy ilyen nő csak ne kedveljen, nem szorulok rá.

Őszinte leszek, én frászt kapok a férjem családjától...

Anyósommal nagyon jó volt a viszonyunk egészen addig, míg meg nem tudta, hogy babát várok. Onnantól kezdve 180 fokot fordult és nagyon ellenségessé vált. Mivel ekkor még nem voltunk házasok a férjemmel, úgy gondoltuk, hogy még a kislányunk érkezése előtt megházasodunk, erre pedig anyósom még jobban kiborult. Az esküvőnk előtt két héttel meglátogattuk őket, és akkor félre hívott, majd közölte, hogy mindenkinek jobb lenne, ha a kicsi meg sem születne és felejtsük el az esküvőt is, mert 10 év múlva úgy is elválunk. Köpni-nyelni nem tudtam, de innentől kezdve én megtartom vele a 3 lépés távolságot. Az unokáját szereti, és nekem ez épp elég, nem bánom ha én nem vagyok a szíve csücske, amíg a kislányunkkal normális, addig nincs gond.

Apósom egy igazi energiavámpír, ő mindenkinél okosabb és mindenhez ért, épp ezért ha nem muszáj én nem szólok hozzá. A gyereket folyton nyúzná, de az meg menekül előle, olyankor mindig megkapom, hogy rosszul nevelem. Különösebben nem érdekel a véleménye, szerencsére csak 1-2 havonta megyünk őket látogatni.

A sógorom az apjára hasonlít, de vele csak nagyon ritkán találkozunk, mivel külföldön dolgozik.

Nekem nagyon jó volt a kapcsolatom anyósékkal,

kedvesek voltak,szerettem őket.

De aztán jött azzal,hogy én elvettem tőle a fiát

és mindig éreztette velem,hogy nem tartozom

a családhoz.Innentől kezdve nem is megyek hozzájuk,

egy éve nem láttam őket....