Hogy egyeztek az aposotokkal, meg az anyosotokkal?

Nem szeretem.

Eljön hozzánk évente egyszer és mindenkinek arról beszél mi van nálunk és az milyen szörnyű. Egyik ilyen kedvencem volt, hogy nem sorrendben voltak az edények a szekrényemben. Nem tudtam, hogy kell sorrend :D Bocs.

"Miért kellene bármiben is egyezkedni velük?"

Ez egy kifejezés, azt jelenti, hogy hogy jöttök ki velük.

Nagyon sehogy. Apósom hagyján, csak iszik aztán elvan magának, bár benne az idegesít, hogy rohadt okosnak képzeli magát, és elkezdi osztani időnként az észt, ilyenkor jobb nem is mondani neki semmit, előbb-utóbb abbahagyja, de nincs értelme az egésznek, mert úgyis ő jobban ért mindenhez.

Anyósom meg teszi a szépet nagyon, de tudom, hogy csak a szemembe, így aztán vele is a minimumra szorítom a kommunikációt. Egy időben nagyon rám akart szállni, de nem hagytam neki, majd pont eljátsszuk, hogy milyen jóba vagyunk, aztán utána meg a hátam mögött szapult volna, meg kibeszélt volna mindent, amit látott, hallott.

Nincs velük semmilyen viszonyom. Nagy ritkán találkozunk, udvariasan beszélgetünk kicsit (ami elég vontatottan megy), és ennyi. Alapvetően elég feszélyezve érzem magam náluk.

Úgy érzem, nem az én hibám. Dolgoztam már rengeteg 50-60 körüli emberrel, simán kijöttem velük, de a párom szüleivel nem tudok beszélgetni sem. Olyanok, mint akik karót nyeltek.