A párom megütött az anyja miatt?

Nem ismerjük a szereplőket, a kérdező családjában lehet hogy ez a normális hangnem és lehet hogy az anyós is már elővette a bunkóbbik énjét.

Nálunk el sem képzelhető hogy bárkinek azt mondom hogy "ne pofázz bele", maximum azt mondom hogy "vicces lenne ha elkezdeném lerágni a körmét :)))" és téma lezárva.

A férjed reakciója is lehet hogy már egy régóta húzódó konfliktus miatt lett ilyen durva, szóval nem ez az első balhézás az anyóssal.

Én biztos nem tűrném hogy verjenek, de hát különbözőek vagyunk. Ha ez neked jó...

Nem tudom mit csinálj mert nem tudok rólatok semmit. Ha mindenki ilyen bunkó mint te, akkor további sok boldogságot. Ha te nem vagy ilyen, akkor menekülj..

Azt hiszem, ebben az esetben mindenki hibás volt, de a legnagyobb hibát Te és a férjed követte el! Még ha idegesített is, hogy beszólt az anyósod (valamilyen szintem jogosan), akkor sem lett volna szabad így beszélned vele. Gondolj csak bele, Te sem örülnél, ha a férjed így beszélne az anyukáddal!

Megértem a férjed felháborodását is, DE(!) egy férfit soha, semmi nem jogosíthat fel arra, hogy megüssön egy nőt! Te bunkó vagy a férjed meg egy agresszív állat... Szép párt alkottok, csak a gyereket sajnálom.

Jók vagytok.

1. anyósod mit szól bele?

2. hogy merészelsz más anyjával/rokonával így beszélni? Undorító, moc.skos szád van, megérdemelted a pofont.

3. a férjed meg egy agresszív állat, a jogos pofon helyett ugyanaban a stílusban le kellett volna ordítania a fejed.

Amúgy én is pofoztam már meg egy lányt, aki leanyázott. Veszekedtünk, nem fogta fel, mit akarok tőle, végső érvként pedig: a kva anyádat nem fogod fel? Visszakézből úgy szájon vágtam, hogy bőgve ment haza. Megérdemelte.

Ha én így beszélnék a párom szüleivel egy cseppet sem csodálkoznék, ha esetleg megpofoz, mert totál megérdemlem - bármennyire is elítélem a fizikai erőszakot. Bár a lelki terror és szidalmazás sem jobb semmivel.

Nyugodtan rendezkedj be arra, hogy a ferjed a jovoben egyre tobbszor fog megverni. Ha annyira hulye vagy hogy ott maradtal.

Az elso pofon utan le kell lepni szo nelkul. Verekedos idiotakkal nincs targyalas es egyezkedes.

Én írtam a jól lepontozott "jó család lehet" választ korábban. Sajnos ezt tovább is fent kell, hogy tartsam.

Ez az a tipikus szó szót követ elharapódzás.

Eleve ez a körömrág(at)ás már nagyon gáz. Szóval az első lavinát már anyós elindította ezzel az életszerűlet "kéréssel". Ráadásul el tudom képzelni, hogy mindezt milyen stílusban tette. :/

Aztán jött a kérdezőnk, aki ezt lereagálta. Nem biztos, hogy ő is a legjobb énjét adta, de ki tudja, hogy mik voltak az előzmények. De hibát annyiból követett el a kérdező is, hogy nem kezelte diplomatikusan a témát, nem szarta le az anyós beszólását, hanem felvette a kesztyűt.

Aztán a család becses "férfi"tagja, (inkább hímtagja) szépen megkoronázta az egész sztorit azzal, hogy élete párját nekidurrantotta a konyhakredencnek.

Mivel a kérdező szemszögéből íródott a dolog, így neki szól a kifejtés:

Minden rasszizmus nélkül azt kell mondjam, hogy ez az egész mentalitás nagyon a cigány családok habitusára emlékeztet. Ott sok minden belefér, náluk más az értékrend. Semmiféle ítélkezés vagy raasszista dolog nincs ebben, de így van.

De akár kik is legyetek, a drága alfahím egy cseppet nagyon túlreagálta a dolgot. Én kikérném magamnak ezt és kilátásba helyeznék egy válást. Az alfahímed érdekes önértékeléssel bírhat, ha az anyja "védelmében" fizikálisan neked esik.

Te még azt is megteheted, hogy leszarod az idióta anyósod még idiótább beszólásait. De én nem jósolok nagy jövőt ennek a házasságnak.

Ha ilyen stílusban mondtad, akkor sem érdemelted meg, hogy olyan pofont kapj, hogy a szekrénynek essen! ütögesse a kedves anyukáját.

Az más kérdés, hogy fogalmazhattál volna kultúráltan, és járt volna egy leszidás szóban, de ez szerintem minősíthetetlen