Rászóljak anyósra? Többi lent

Szerintem amikor valaki kiír egy kérdést arról, hogy mit tegyen az "elnyomása" ellen, már tévúton van.

1. Soha nem hagynám magam hosszú távon méltatlan helyzetben tartani. Legyen az anyós, após, vagy akár a szomszéd vagy annak kutyája. Ez ugyanis engem minősítene mint embert. Felnőttként, főleg anyaként képesnek kell lenni egy olyan érett kommunikációra, ami a kezdetektől meghúzza a határokat, és egyértelművé teszi mindenki számára azokat hosszú távon.

2. A titok szépen kérni. Nem hallgatni és nyelni ha nem tetszik valami egész addig amíg bele nem állítóm a nagy fejszét anyósba, hanem szépen, higgadtan de határozottan kérni. Úgy, hogy elismerjük az ő érdemeit, megnyugtatjuk hogy ő is sok mindent jól csinál, de ezt egy picit túlzásnak gondoljuk.

Pl. A nem mindegy ki vette? A bunkó megnyilvánulás helyett így is lehetett volna.

- Emlékszel? A múltkor hoztál egy édes kis játékot a picinek, ezt utána kapta anyutól. Úgy örültem mindkettőnek.

Szerinted utána kötekedne? A frászt.

Nem tudsz viselkedni, csak nyelni. Mármint nyelni se tudsz, egyszerűen hallgatsz, mert intelligensen nem tudsz kiállni magadért, ahogy a válaszaidból a példa is mutatja.

A gyerekedet ne tanítsd arra amit te képviselsz.

Na pont ezért írtam neked, hogy "feljogosítja magát" ezzel, mert ő az idősebb. Engem arra neveltek, hogy aki idősebb tőlem tök mindegy mennyivel (de főleg az időseket) illik tisztelni! És tényleg a legtöbb ezt használja ki, mert azt gondolja, hogy tudatlan libák vagyunk, ők már mindent tudnak a világról meg mit hogy kell csinálni minden téren, majd ők megmutatják... Mi meg úgyse merünk beszólni, jaaaj nem akarjuk megsérteni, mert akkor örihari... És én úgy vettem észre körülöttem, akik szintén így vannak, a legtöbb fiatal nem akar rosszba lenni senkivel, inkább nyelnek... Én bemerek szólni, ha sérti a nyugalmam és azt, hogy én valóban tiszteletet tanúsítottam iránta ő meg nem, akkor nehogy már meghúzzam magam, mert neki nem tetszik vmi és "idősebb". Én nagyívbe lesz*rom, nekem ne akarjon anyám helyett anyám lenni. Az én anyám modernebb felfogású, mint az anyósom, és nincs köztük még 1 év korkülönbség se, csak pár hónap. Anyám nem szól bele az életünkbe, amióta elköltöztem, ha oka lenne rá még akkor se! Párom is jobban csípi anyámat, mint a sajátját. De egyébként a fiús anyukák zöme ilyen, tisztelet a kivételnek. Már az is ingerli őket, ha jobban főzöl, és inkább a te véleményed osztja, nem a kedves mamáét... Nálunk ez van, ha már vmit is jobban megcsinálok (sok ilyen van - takarítás, higiénia, egy két kaja...) akkor már látom, hogy vörösödik a feje és a párom engem többet dicsér, mint őt, na az nem tetszik neki és már kezdi h jaaaj azt ő nem így szokta, neki titkos receptje van erre... már ez annak a jele, hogy féltékeny a drága, de mi csak bólintunk, kimegy, összenézünk és mosolyogva legyintünk rá. Tudom azt is, ha úgy vesszük "vendég" vagyok itt, de külön lakrészünk van, így is úgy is félig a páromé a ház, és a külön lakrészt a saját pénzéből alakította úgy ki (kb 10 éve), hogyha talál egy lányt, akivel le akarja élni az életét akkor abba a lakrészbe anyósnak semmi beleszólása NEM LEHET, de ugye mi a tapasztalat? Oda is befurakodna, mindent átnézne, hogyan takarítok, hogy csinálom a dolgainkat... hát különbül kinéz nálunk minden, mint nála... akkor nekem ne magyarázzon!!!

Én veled vagyok! Tisztelni kell a másikat,igen. De tartom a mondást, hogy: "Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten". Én addig mindenkivel kedves vagyok és tisztelettudó, amíg mások is olyanok velem. Ha ez felborul, meg lehet beszélni normálisan, de ha már ellenségeskedésbe fajul, velem lehet harcolni, lesz*rom, majd megunja :D. Kérdésedre még mindig ugyanaz a válasz: megbeszéled a pároddal, hogy üljetek le az anyjával és úgy lerendezni, hogy egyik szülő, rokon, bárki részéről ne legyen sértődés vagy kompromisszum. Könyörgöm, ha már egy szerelemből gyerek születik az már egy "külön" családnak számít, ők nevelik fel, ők tudják mi a helyes és a jó.

Már megint jól elhadartam mindent... :D

Aztán szerintem lesheti, hogy a saját fia mennyire fog örülni, hogy a kedves mama intèzkedett az èrdekèbe.

Ha nekem valaha fiam lesz èn biztos, hogy felnőtt korára nem szólok az èletèbe, vagyis megpróbálok, vèlemènyem biztos lesz, az úgy is van mindenkinek, de ha ő boldog ès jó amibe ès akivel èl akkor nincs mibe beleszóljak. Tisztelettel leszek iránta ès a választottja iránt, de ha borul a bili nincs mese, leülünk, megbeszèljük. Ennyi. :)