Hogyan kezeljem a férjem családját?
Jelenleg éppen kissebb nagyobb építkezésbe felújításba kezdtünk.
Hétvégén itt volt az öccse mert segíteni kelletett a kőművesnek, természetesen a párom is segített de 3an éppen elgyőzték mert betonozás volt.
Lényeg az hogy többet fizettem neki mint egy átlagos segédmunkásnak szokás, evett, ivott elhozva lett és haza is vittük.( tekintettel voltam hogy bár 20 éves ott van két pici gyermeke)
Na már most ez volt szombaton, vasárnap a férjem már el is ment dolgozni, de tegnap már itt volt az öccse hogy pénz kellene mert anyagi gondai vannak.
Aki elhiszi el aki nem nem, nekünk sincs berakva a bankba milliók csak azért mert a párom külföldön dolgozik, hiszen ott sincs kolbászból a kerítés.
Állandóan az apósom csak akkor keres ha gondja van.
Állandóan szándékosan panaszkodik amit már nagyon nehezményezek, hisz én hallgatom, nekem kell válaszolnom és kellemetlenül érzem magam.
Mi senkitől nem kérünk semmiféle anyagi segítséget, amikor nekünk volt rá szükségünk kénytelenek voltunk banktól felvenni mert akkor nem számíthattunk senkire sem.
Az apósom is képes 1-2 száz forintokért kunyerálgatni. Nagyon rámenős és rátarti alak.
A testvérével aki volt nálunk dolgozni jóhiszeműek voltunk, az én testvérem is volt már segíteni de nem adtunk neki pénzt, apukám pedig rendszeres segítő, és ő sem. Néha tőlem kap egy kis apróságokat mobil feltöltés stb mert többet dolgozott mint a párom, ebből kifolyólag sem hívtuk apósomat ide dolgozni mert ő ingyen nem jött volna, azt meg nehezen viseltem volna el hogy az enyém ingyen az ő apja pedig nem.
Már unom ezt és már nem is megyek inkább hozzájuk mert ezzel rukkolnak elő.
Egyébként apósomék annyi idősek mint az én szüleim, de az én szüleim mai napig dolgoznak nehéz fizikai munkát napi 10 órát lenyomnak. Az ő szülei egyik sem dolgozott nem csak most soha, és nem is akarnak.
Apósom úgy tett ő 5.000ftért nem megy el dolgozni ( 2 éve )
Nagyon egyszerű: Pénzt kér - nem adtok
Panaszkodik - megmondod: másnak is vannak gondjai és mindenkinek meg kell tudni oldani a sajátját.
Lehet, hogy fel fogják kapni a vizet, de nincs más mód a leállításukra. Menjenek el dolgozni.
Már egy ideje nem adtunk! De 1 hónapja a párommal voltunk az anyóséknál.
Após képes volt kihívni a páromat hogy beszéljenek, mikor vissza jött akkor kérdezi a férjem hogy van nálad vagy 2-3 ezer forint.
Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Hogy mondjak akkor nemet...??
Legutóbb amikor az adóbevallásához akart tőlem borítékra kérni, meg könyvelőre akkor mondtam neki hogy a párom nekem nem hagy itthon pénzt, bevásárolunk, tankol nekem kifizeti azokat a dolgokat amire szükség lesz, ezek közül persze semmi sem igaz mert én intézkedek, tankolok vásárolok, csak már olyanok mint a piócák, jelen esetben is nyújtom az ujjam és az egész karom kellene.
Persze én vagyok a rossz amiért utálom őket, meg oda járni.
Pedig nem oktalanul.
Ha a férjemmel megyünk sosem kínálnak meg bennünket egy pohár vízzel SE, ha viszont egyedül megy akkor minden földi jóval. Engem nem érdekel, amúgy sem ennék mert nem szoktam másnál enni csak rosszul esik.
Amikor volt anyák napja szintén lementünk de akkor sem volt egy keksz sem amivel megkínáljanak.
Van csak dugdossák.
Ami a munkat illeti....nem kellene a testvernek se tobbet mennie. Hiszen milyen testver az aki penzert segit?! Nekem ez legalabbis igen meghokkento. En a barataimnak ingyen segitek akkor keptelen lennek a sajat veremtol penzt elfogadni.
Az aposomnak nagy ritkan az en ferjem is adott penzt de nem nagy osszegeket. A testvert meg le kell allitani a "keregezesrol". Az en sogornom is megtalalta a parom ilyen "penz keros" dumaval de a ferjem kozolte h o nem azert ment ki kulfoldre dolgozni tavol a csaladjatol h a testvere gondjait o oldja meg.
Nekünk is sokat segítettek a szülők, költöztettek minket, lakásfelújításnál festettek, pakoltak, minden.
Pénzt sosem fogadtak el, max a benzinpénzt, mert messziről jöttek, és nem olcsó az utazás.
Egyébként anyám ilyen. Ő szokott pár ezer forintot kéregetni. Mindig azzal jött, hogy milyen szarul állnak, kenyérre sincs pénz, közben meg a boltból hordja haza kartonszám a kólát, meg a cigit. Apám nagyon sokáig nem is tudott erről. Nagyon kiakadt, amikor megtudta.
Bekeményítettem, nem adtam. Ha kért, én is elkezdtem mondani, hogy nekem sincs, és épp tőle akartam kölcsönkérni.
Ha elkezdett panaszkodni, én is, hogy milyen szarul megy, kenyérre sincs pénz. Párszor még kértem is pár szelet kenyeret.
Pár hét után abbahagyta. Csak erősnek kell lenni.
Egyébként nekem se volt felhőtlen a viszonyom először az anyósommal. Egyszerűen nem mentem hozzá, mondván, minek menjek oda, ahol nem látnak szívesen. Egy idő után a férjem sem ment. Akkor jött rá anyósom, ha engem nem akar látni, akkor a fiát is el fogja veszíteni.
Azóta viszont nagyon jó a viszonyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!