Ez így van rendjén, vagy én vagyok bolond?

Végülis nem 3, csak 2 gyerekre kell vigyázni, hisz a nagy óvodás, ő megy az oviba reggel, délután elhozzátok. A két kicsinek én csinálnék egy elkerített részt, egy ügyeskezű apuka gyorsan összebarkácsolja fából, ahol homokoznak, játszanak.

Simán elhiszem, hogy lefárasztják anyósod.

De ezért nem kell bosszút állnod rajta, hogy nem is beszélsz vele többet.

Hát hogy bolond vagy, azt nem mondanám. Én is anya vagyok, 3 gyerekkel. Ismerős a helyzeted.

Az egyik válaszadó a szívemből beszél, ezért is másolom be, szinte teljesen a válaszát:

"Én ezt úgy látom, hogy Te egy picit szabadulni akarsz a napi rutinból, a három gyerek mellől. Ez nem negatív kritika, hiszen akinek van több picije, az tudja mivel jár, és milyen megterhelő. Nem fog valaki haptákba állni neked minden nap azért, mert felújítjátok a lakást.

Van több lehetőség is. Hetente max egyszer kéred anyósod segítségét. Amikor rövidebb ideig dolgoztok a házon este pl, akkor rábízhatod anyudra. Nem lehet úgy vállalni valamit, hogy nem tudod megoldani. Nem másra támaszkodva, hanem önmagatok által kell képesnek lenni egy bevállalt feladat megoldására. Kötelezni senkit nem lehet a segítségre, valamint ha nem tud vagy nem akar segíteni valaki annak szemrehányást sem lehet tenni, mert nem az ő dolga. Ha anyós felajánlja a segítségét, akkor persze el lehet fogadni, de számon nem kérhetsz rajta semmit.

Az meg, hogy a többi unokájára mikor hogy vigyáz megint csak magánügye. Ha nem vigyázna ott a három gyerekre, akkor rájuk ki vigyázna, stb.

Ha meg a háznál akar segíteni, szerintem az is segítség. Engedd neki. Néha kimegy a házhoz kicsit takarítani stb, néha meg vigyáz a gyerekekre."

Még annyit - a saját fejemből - ehhez, hogy amikor az anyósod vállalta a gyermekfelügyeletet, akkor még álmában sem gondolta, hogy ez ilyen nehéz dolog. Nemcsak testileg, hanem szellemileg is. Talán mint anya - annak idején - nem volt az a típus, aki a földön négykézláb játszik a gyerekekkel. Akkor nagymama korában sem lesz más. Ha fölajánlotta a készülő háznál a segítséget, azt nagyon jó gesztusnak találom. Ő is látja, hogy egy kicsit túl sokat akarsz magadra vállalni, ami segítség nélkül nem megy. Ne sértődj meg, hogy nem sikerült vele a hozzáfűzött reményed, mint ahogy mondtam 3 gyerek egyidejűleg (plusz a töbi unoka) fárasztó egy idős embernek. És egyben nagy felelősséget is jelent, ami szellemileg megterhelő lehet. Ne úgy vedd, hogy ellened esküdött, és nem akar segíteni. És ha már vigyáz a férjed testvérének a gyerekeire, akkor én meg sem kérdeztem volna őt, hiszen elég gyerek van már nála. (Esetleg ezek a gyerekek már nagyobbak.) Nem tud szétszakadni a nagyi.

Mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért. Anyuka nevelje a gyerekeit, a férfiak építsék a házat, az anyós segítsen ott be, ahol tud, ereje, és képességei szerint. Nem SZÁNDÉKOSAN nem segít, hanem azért nem, mert sok neki.

"Én ezentúl ide be nem engedem, és a telefont sem szeretném felvenni ha esetleg hív.."

Még hogy ő nem kíváncsi a gyerekekre? Hiszen Te zsörtölődsz, meg se akarod hallani amit mondunk neked.

Nem anyósoddal van baj, hanem azzal, hogy azt hiszed a világ körülöttetek forog. Hát elárulom, nem!

Te szimplan megsertodtel, mert a gyerekeid lefarasztottak z anyosod.

De mondom, a nagyobbik ovodaba vidd, a ket kicsit pedig egy elkeritett gyereksarokba tegyetek, vagy a kozepsot vidd bolcsibe.

De ezert bosszut allni anyosodon ugy, hogy fel sem veszed a telefont meg be sem engeded, tobb, mint gyerekes es nevetseges.

Lehet, hogy a gyerekeid megsem olyan kis szentek, hanem kidol melloluk a nagymama, es inkabb valasztja a fizikai munkat. Ezen is gondolkozz el.