Miért nem érti meg anyósom, hogy nem viheti templomba a lányunkat és nem tömheti vallásos dolgokkal a fejét? Te engednéd hozzá egyedül?

Ez már extrémen nagyon durva, sőt, ijesztő, a normális, nem vallási fanatikus válaszok mind le vannak pontozva...

Tényleg ennyire te a világ képmutató kereszténnyel?

Igen, képmutató, ugyanis ha a kérdésben szereplő nagyi VALÓBAN hívő lenne, tudna olyan apróságokról, mint a szabad akarat, a tolerancia, és főleg, tudná, hogy isten, aki mindent lát és hall, azt is tudja, hogy a kedves nagyi 4 éves unokáját a túlvilággal riogatja...

Ha az én lányomnak mondana ilyeneket bárki, az illető többet az én jelenlétemben látná maximum, és a köszönésen kívül nem szólhatna hozzá.

Már megbocsáss, de miért lenne riogatás a túlvilág? A nagyi azt vázolta fel, hogy ott olyan kegyelmi élet van, amiben nincs szenvedés, nincs betegség, vagy fájdalom, csak olyan állapot, ami az embernek jó.

Az más kérdés, hogy én a helyében nem ezzel kezdtem volna, hanem mondjuk a karácsonyi kisdeddel, vagy a teremtéstörténettel, ha már, de én kissé álszentnek tartom azt a hozzáállást, ami a halál és az örök élet kérdését riogatásként kezeli.

Ezen az alapon ne olvass magyar népmesét a gyermekednek, mert ott levágják a sárkányok fejét, karóba húzzák a próbát ki nem állt királyfik fejét, a boszorkány forró olajban sütögeti az embert, az ördög pozdorjává zúzza a legkisebb fiút és sorolhatnám.

De ne énekeld el a Boci, boci tarkát sem, mert az horror, hisz a szegény párának se füle, se farka, és ne engedd a Vukot sem, mert elevenen felfalják benne a Tást.

Ha valami vigasz a keresztény tanításban, az éppen a feltámadás. Egy 4 éves pedig komoly eséllyel szembesült már a halállal. Biztosan lépett már hangyára, vagy gilisztára, látta, ahogyan lecsapják a legyet, vagy darazsat, fel tudja fogni, mit jelent az elmúlás. Az örök élet reménysége csak oldani tudja ezt a helyzetet.

Nem tudom mit kell ezen így kiakadni.

Engem sose neveltek vallásosan, mégis nálunk mindig járt a jézuska, egyszerűen azért, mert így mondják, de én pl. nem is úgy képzeltem el, mint JÉZUSt, hanem egy nagy fényes valaminek, ami hoz ajándékot.

Nem vagyok nagy vallásos ember, de nekem az annyira visszataszító, mikor az ember, még ilyen ártatlan szavakon is lovagol, amit egyszerűen száz évek óta így mondunk a köznyelvben, anélkül is, hogy valami mögöttes jelentőséget tulajdonítanánk neki. Anyósom pl. nem mondja ki, hogy isten meg ilyenek, mert pfuj. Mindenféle kacifántos hülyeséget mond, ahelyett, hogy annyit mondana, hogy úristen vagy valami. Ez egyszerűen már nevetséges.

Nagyanyám engem is folyton templomba akart hurcolni, mindig szentkönyveket vett nekem meg ilyenek, anyám egyszerűen nem foglalkozott vele, pár év alatt meg én is odajutottam, hogy már a franc ki volt azzal, hogy folyton ezzel szekál.

Ha ilyen hisztis vagy, akkor azt éred el, hogy a gyerek szívesen veszi a mama ilyen dolgait, mert ő kedves ezzel kapcsolatban, te meg jelenetet csinálsz. Szard le egyszerűen, hadd legyen úgy a gyerek vele, hogy megunja, hogy a mama minek piszkálja mindig ezzel a templomosdival. Ha a gyereknek is neki esel, hogy a mama hülyeséget beszél, ne higgye el, akkor is úgy lesz vele, hogy a szegény mama milyen szépen mondta, te meg miket mondasz rá. Pont azt fogod elérni, amit nem akarsz.

De nekem mindegy.

Ja és a másik meg az, hogy akik itt mondják, hogy nincs joga a gyereknek ilyet mondani? Mert miért nincs? Az anyja meg mondja az ő véleményét. Majd a gyerek eldönti, mi tetszik neki, mit hisz el, mi áll hozzá közelebb.

Azért az is képmutatás, hogy úgy neveljük fel a gyereket, hogy azt sulykoljuk bele, hogy a templom hülyeség és hazugság és csak azt, a másik oldalról nem is tudhat és akkor nagy álszenten, mikor felnőtt azt mondjuk, hogy hát eldöntheti maga. Ez NEM választási lehetőség felkínálása. Ez beteges félelem attól, hogy a gyerek majd valamit másként gondol és inkább elszigeteled mindentől, amíg lehet, hátha akkor úgy megszokja, amit te gondolsz, hogy másra nem is lesz kíváncsi.

Komolyan, eszem megáll, hogy itt a válaszolók nem tudnak különbséget tenni vallás és vallásfanatizmus között.

Ha a nagyi valóban úgy mondott mindent, ahogy a kérdező írja, akkor ez nem normális.

Más az, hogy egy vallásos nagyi előveszi a Bibliai történetek gyerekeknek című könyvet, és olvas neki belőle, illetve ehhez kedvesen hozzáteszi a saját kommentárjait, és más az, hogy ostobaságokkal ráijeszt szegény 4 éves gyerekre, és olyanokkal traktálja, hogy a család meg a munka semmit nem ér, meg hogy meg kell ahhoz halnia, hogy boldog legyen.

Elárulom, az én anyósom óvónő, és kötelező nekik már kiscsoportban is hittant tanítani, meg is teszik, mesés, játékos foglalkozásokon keresztül, de nem elvakultan, nem normális módon!!! Komolyan, ezt senki nem látja?