Jogosan vagyunk kiakadva anyósomra, és tiltjuk el az unokájától?

Megértem, hogy nem szaladt felmondani. Jó, hogy nem egy álommunkát adott volna fel, de elmenni máshoz napi 24 órában heti 7 napon át cselédkedni sem egy leányálom. Ráadásul ahol lakik ott az ő szabályai vannak, ha hozzátok költözik akkor neki kell alkalmazkodnia kezdve attól, hogy hová teszi mosogatás után a poharat vagy lehajtja-e a vécétetőt vagy sem. Én ha odajutok nagyon szívesen segítek a lányomnak az unokáknál, de egy ilyen felállás nekem sem tetszene, hogy aztán meg lejmolhatok pár forintot ha vennék magamnak egy új cipőt.

Ha bentlakásos bébiszitter kell, akkor keressetek valami fiatal csajt (rokon vagy ismerős) akinek van ereje a gyerek után szaladgálni és örül ha elköltözik otthonról. De adjatok a szállás/kaja mellett megfelelő fizetést, mert úgy szokás...

Amúgy meg miért pont rábíznátok a gyereket, ha ilyen????

Anyós egy ponton hibázott, hogy azonnal nem vágta rá, hogy nem.

Ha szerinted olyan lazán fel lehet adni egy állást, akkor miért nem te mondtál fel azonnal?

NEm tudom, mennyi idős az anyósod, de neki nyilvánvalóan közelebb van a nyugdíj, mint neked, szóval feltehetően erre is gondol.

Te NORMÁLIS vagy? "ingyen lakhatott volna itt", mit jelent ez a szöveged? Mondjon fel, menjen el cselédnek és örüljön, hogy " ingyen lakhatott volna nálatok!!!!!!!!!!!!!!

Azt hittem, hogy nem jól látok!

"Zárójelben megjegyzem, hogy tecsóban takarít, szóval nem álommunkát kellett volna otthagynia. De neki most jó, mert végre egyedül lehet, és "élhet".

Ti mit gondoltok erről ?"

Azt gondolom, hogy mindjárt elmegyek hányni. Tőled. Tudod mit, próbáld ki, mondj fel a munkahelyeden, és költözz be anyósodhoz házicselédnek szállás+ellátásért.

Ja, hogy az nem tetszene? Akkor te nem tudnál "élni"?

Miből gondolod, hogy anyósodnak nincs joga "élni"? Azt hiszed, ő csak azért létezik, hogy téged kiszolgáljon?

Annyira undorító vagy, hogy egyszerűen nem találok elég erős szavakat rá...

Abban mindenki egyet értett, hogy a nagymama nem jól cselekedett, hisz egyből adhatott volna választ és nem kellett volna az időt húznia.

Nem sajnálta senki a nagymamát csak átláttuk a helyzetet. Most felmond a munkahelyén a nagymama. Ápolja egy két évig a kisunokát és utána mihez kezd? Mi van ha nem talál munkát? Akkor majd eltartják? Ha nem akkor megy a híd alá? Nem olyan világot élünk, hogy csak úgy leakasztok egy munkát. Gondolom a nagymamának sem olyan a végzettsége, hisz akkor nem tescoba dolgozna.

Nem irigykedek, van segítségem (szerencsére) de nem keverem össze azzal, hogy valakit kihasználjak.