Lehetséges, hogy anyós a lányának gyerekét jobban szereti, mint a fiának a gyerekét?

Kedves kérdező, bár nem vígasz, de ugyanebben a helyzetben vagyok, ugyanígy, mint te :(

Amint azt az egyik nagymama kifejtette, egy lánygyermektől születő unoka felé teljesen másképp viszonyul egy anyós. Ez van.. változtatni nem tudunk rajta..örüljünk annak, hogy a mi Anyukánknak a mi babánk az első :) bár nagyon rosszul esik Anyós hozzáállása, nyilván nem direkt csinálják...vagyis remélem

Sajnos, nálunk is hasonló a helyzet :(

A férjemnek 2 nővére és 2 bátyja van. A mi kisfiúnk az első unoka a családban, illetve az egyik nővérének van egy 4,5 hónappal fiatalabb kisfia. Mi ugyanabban a városban lakunk, mint anyósék, a nővére a szülés előtt 2 héttel költözött a férjéhez kb. 40 km- el messzebb. Az én anyósom nem csak többet látta és foglalkozott a másik unokájával, de anyagilag is többet költ rá. Például nekünk egy áruházlánc saját márkás olcsó babatörlőkendőjét veszi, de a lánya gyerekének megveszi a márkás, drágát. Nemrég a férjem valamiért elment a szüleihez, erre látta, hogy raknak össze egy kiságyat. Kiderült, hogy aznap vették, de vettek még összecsukható babakocsit és kompot is. Mi naivan azt hittük, hogy mindkét unokának szánták. Mikor azóta mentünk hozzájuk többször is elaludt a kisfiúnk, erre mindig hozott egy lepedőt, hogy terítsük le a kanapéra, és arra tegyük a gyereket. Apósom hiába mondta, hogy rakjuk a kiságyba, ő hozta a lepedőt. Pedig van takaró is, meg minden abban az ágyban, szóval a másik gyerek biztos abban alszik. A mi kisfiúnk pont annyi idős, hogy kompba lehetne rakni, persze soha egy szóval se mondta, hogy rakjuk bele. Ja, és amikor mondtuk, hogy a mi babakocsink nem fér be az autónkba, és veszünk egy összecsukhatósat, lelkesen mondta, hogy milyen jó ötlet. Én császárral szültem és utána nagyon nehezen épültem fel, de soha egy szóval nem mondta, hogy menjünk át hozzájuk ebédelni, de a lányát bezzeg hívja. Pedig mi autóval 5 percre lakunk tőle, a lánya meg 40-re. Anyós persze sosem dolgozott munkahelyen, apósom tartja el, mégis nála van a bankkártya, arra költi, amire akarja. Egyébként mi a férjemmel minimálbérből élünk, a lánya meg több százezres fizetésből + a lánya férje egy építési vállalkozásnál kisfőnök, úgyhogy ő még többet keres. Mégis őket támogatja, pedig a férjem egyik szakmája kőműves, így rengeteget dolgozott a szülei házán, melléképületeket épített nekik, stb., sokat segített nekik a mezőgazdaságban is. A nővére pedig kijelentette, hogy ő aztán otthon nem fog dolgozni.Hozzátenném még, hogy soha semmilyen konfliktusunk nem volt vele, eddig azt hittem, hogy nagyon jó a kapcsolatunk.

Kedves Mindenki,

Nem tudom működik a fórum vagy jelen vannak azok akik ezzel a kérdéskörrel foglalkoztak. Sajnos én is ebben a helyzetben vagyok a leendő anyós jelölttel kapcsolatban. A lányát szereti a világon és sajnos a páromat teljesmértékben leszarja, sokszor elnyomja. Főleg úgy hogy egy aranylélek, senkinek nem tudna ártani és tényleg egy igazi jószívű ember, ellentétben a húgával aki okoskodik, mindenhol és mindenben a közzéppontban akar lenni, konkrétan letarolja a másik embert, senkit sem hagy érvényesülni és mindig az a jó ahogy ő mondja, ahogy ő csinálja, mindenről véleménye van és hangot is ad neki, valamint igazi bosszúálló típus és tiporja az embert. Párom kedvességét és picit önbizalomhiányát kihasználva érvényesül és így könnyen letudja törni a szarvait, hamar eltudja nyomni. Anyukája mindenben csak őket támogatja és leginkább annak örülne ha a fia egyedül maradhatna de csak annyira egyedül hogy még véletlenül se menjen haza, közbe a másik oldalon mindent megtesz hogy a hercegnői élet megvalósuljon. Nálunk felteszi a nagy kérdésköröket hogy én hogy fogom bírni ezt 20 év múlva, meg titokban felhív mikor tudja a párom dolgozik hogy mégis én hogy tervezek mert ők nem tudnak támogatni minket mert most vettek házat a testvérnek és hogy nem egyszerű eset a párom mert noszogatni kell, fogom e ezt én bírni és hasonló keresztkérdések és valljuk be itt a félelem nem az hogy én fogom e bírni hanem az hogy ne tervezzen semmi komolyat se én se a párom egymással. Szemedbe hízelegnek de valóságban pedig megy az agyalás. Tisztában vagyok vele hogy nem szerethet úgy mint a saját gyerekét, azonban az igazságtalanságot nem szeretem, az egyiknél azon van hogy minél boldogabb legyen az életben, minél hamarabb történjen meg minden (család és gyerekvállalás) a másiknál pedig annak örülne ha nem jutna előrébb az egész kapcsolat az együttélésen kívül. ( ne legyen házasság, ne legyen onnan gyerek). Sajnos fiatalon rossz ezekkel szembetalálnia magát az embernek és még nagyobb fájdalom az hogy a páromnak ilyen szülei vannak, akiktől nem várhat szeretetet. A párom mai napig szereti a családját és úgy tesz mintha ezek nem lennének, de közben mikor elnyomják és ott vagyok én is, hát senkinek nem kívánom azt a szomorú tekintetet.

Kedves 7-es hozzászóló. Na pont rólatok szól ez a kérdés. Meg is írtad, hogy a menyed szülése sosem fog úgy mégerinteni mint a lányodé. Meg hogy biztos fiadtól lesz-e a menyed gyereke? Ne haragudj de ez abszurd! Akkor lehetséges, hogy a lányod gyereke sem a vejedtől van, nem?

Nem vagyok nagyi, de pont egy olyan helyzetben vagyok ahol a mama jobban ajnározza a lanyat es gyerekét, mint a fiát és annak gyerekeit.

És mindig is ereztük a különbséget. 12 eve vagyunk együtt. Szóval kaptunk mar eleget vagy ha jobban tetszik nem kaptunk eleget.

Én mit mellőzött meny, csak annyit mondhatok, hogy jobban járnál ha végig gondolnád ezt a kapcsolatot fiaddal és annak feleségével. És ha nem is birod a menyed ne mutasd ki. A masik hogy gondolj bele hogy mit érezhet a fiad, hogy tudja a testvérével jobban tőrődik az anyja? Nagy fájdalom ez egy férfinak is csak sosem fogja bevallani. És te nem tudhatod, mennyit veszekenek e miatt a fiadék. Mert nálunk sokszor volt rá példa.

Lehet az anyósom nem anyám és én is jobban számíthatok anyukámra, de attól még elvárom tőle hogy úgy bánjon a fiával mint a lányával. Mert ez a dolga egy szülőnek!

És ha az unokák nagyok lesznek, tudni, érezni fogják, hogy különbséget tesznek közöttük!

De persze ha teged ez nem érdekel, hát rajta.

Az biztos, hogy én a föld alá süllyednék ha 2 gyermekem között különbséget tennék most míg kicsik vagy ha nagyobbak lesznek!

Ők az életeim es mindennél fontosabbak a számomra!