Lehetséges, hogy anyós a lányának gyerekét jobban szereti, mint a fiának a gyerekét?

Az nálunk is igaz, hogy az én anyám sokkal többet segít, mint anyósom. Gyakorlatilag ő vigyáz a gyerekre, mert én visszamentem részben dolgozni. Ha az én anyám van velünk, akkor átveszi a gyereket míg én takaríthatok, hajat moshatok vagy bevásárolhatok.

De anyámmal való viszonyom nem zárja ki, hogy ő is babázhasson és annyit jöhessen amennyit csak akar. Viszont amikor ő jön, az inkább olyan látogatás szerű, tehát leülünk vele és a babával és beszélgetünk. Ez nem "segítség", hisz én is végig ott vagyok.

Volt egyszer, hogy mi késtünk mert épp bevásároltunk és csak anyám és a baba volt otthon. Gondoltam nem baj, hisz úgyis babázni jön. Hát eléggé húzta a száját mire hazaértünk és már menni is akart.

Illetve beszéltünk arról is, hogy jól jönne egy kis segítség a babavigyázásban. Hát először azt mondta, hogy 1-2 napot is be tudna vállalni hetente. Aztán azt mondta, hogy akár fél napot is hetente, mert a mai nagymamák már nem olyan gyerekvigyázósak mint régen. Aztán a gyakorlatban eddig nem lett semmi belőle, mert a gyerekem nem is ismeri és anyós sem a gyereket, így hogyan tudnám akár csak egy órára is otthagyni, azt sem tudja hogyan szoktuk etetni/altatni/játszani vele...

Csak az elején volt szó a segítségkérésről, mikor én elkezdtem dolgozni. De aztán kialakítottuk az életünket nélküle, mert elég megbízhatatlan és jó eséllyel mondaná le a dolgokat az utolsó pillanatban. Ezért van vele anyám sokkal többet, mert anyósra nem tudtuk rábízni nekem meg dolgoznom kellett volna. De most már csak és kizárólag az hiányzik, hogy többet legyen az unokájával.

Csak azért írtam az összehasonlítást, hogy igen az anyás nagymama többet segít, de ettől függetlenül az apás nagymama is jöhetne amennyit csak akar és ugyanúgy lehet az unokájával.

Az, hogy este 7-re beesik (8-kor már altatunk), játszik 10 percet a gyerekkel, utána elmeséli a dolgait miközben azt sem kérdezi meg, hogy mi hogy vagyunk, na ez nem igazi unokázás szerintem. Fejből vágom már a kollégái magán életi problémáit pedig életemben nem találkoztam velük. Ő azt sem tudja, hol vagy mit dolgozom.

Pl amikor még kisebb volt és átjött, épp anyám tologatta a kertben és altatni próbálta. Odajött és elkezdett gügyögni neki és rázogatni a kocsit, a gyerek meg erre felébredt és elkezdett sirdogálni. Anyám elmagyarázta, hogyan szokta tologatni erre visszaszólt “úgy tolom a babakocsit ahogy akarom”. De nem egy ilyen esetet tudok felhozni, amikor felkapja a gyereket mert úgy van kedve (ágyban nyugodtan fekvő babát simán addig ébresztgeti, amíg fel nem tudja venni) mert neki senki ne mondja meg mit csináljon, a baba erre elkezd sírni és egyből adja át.

Egyszer már rábíztuk a gyereket, amikor a párom vigyázott rá és jöttek munkások hozzánk és velük kellett foglalkoznia a párommal. Kb 1 órás időtartamról volt szó, de talán a felét ha elvolták együtt. Utána kivitte a páromnak az akkor már nagyon síró gyereket mert neki mennie kell. Párom meg ott állt a munkásokkal, gyerekkel a kezében. Most már nem próbálkoztunk rábízni, mert a gyerek szó szerint fél tőle. Mostanra kezdi megszokni.