Szerintetek léteznek "Mérgező szülők"? Ha van kedvetek leírnátok nekem, mivel keserítik meg az önálló életeteket?

Igen, léteznek. Vannak is erről szóló könyvek(pl Dr. Susan Forward könyve), és ha már az "anyós téma" előkerült, bemásolom az erről szóló rövid összefoglalót. Szerintem hasznos.

"Élősködő szülők, avagy irányítás bölcsőtől a sírig.

Hálátlan gyermekek: házasság, munka, döntések

Az irányító szülők gyermekeinek az a „bűne”, hogy függetlenné válnak. Válaszul a szüleik kétségbeesnek, és azzal a taktikával vágnak vissza, amelyhez a legjobban értenek: a szeretet megvonásával és katasztrófa kilátásba helyezésével.

A legtöbb irányító szülő hihetetlenül önző. Fenyegetve érzik magukat a gyermekük boldogságától, ahelyett, hogy szülői képességeik eredményét látnák benne. Szerintük nem a munkalehetőségek miatt költözik el gyermekük, hanem hogy megbüntesse őket. Nem szerelemből nősül vagy megy férjhez, hanem hogy őket megbántsa. Ezek a szülők minduntalan arra kényszerítik gyermeküket, hogy válasszon: ők vagy a feleségük, férjük. És minden esetben végletes, kompromisszum nélküli döntést vártak.

A gyerek házassága különösen fenyegető tud lenni az irányító szülők számára. A házastársat úgy tekintik, mint riválist, aki a gyerekük szeretetéért verseng. Ez borzalmas csatákat eredményez a szülők és a házastárs között, a felnőtt gyerek pedig a megosztott lojalitás miatt két tűz közé kerül.

Vannak szülők, akik az új kapcsolatot kritikával, szarkazmussal vagy a kudarc előrevetítésével támadják. Mások, nem hajlandók elfogadni az új partnert, vagy akár tudomást sem vesznek létezéséről. Megint mások egyenesen üldözik az új társat. Nem ritka, hogy az ilyen taktikák olyan zűrzavart okoznak, hogy az aláássa a házasságot."

Én édesanyámtól kapom meg néha. Sajnos már öröklött minta alapján nevelt, próbált változtatni, de csak rontott a helyzeten. Anyámat rendszeresen bántalmazta a nagyapám. Ha a tíz évvel fiatalabb húga eltört valamit, ha kevés fizetést kapott, vagy csak rossz napja volt, édesanyámon töltötte ki a dühét: nadrágszíj, pálca, seprűnyél....

Mindamellett az önbecsülését is szétrombolta.

Édesanyám kétszer vert meg. Mindkét alkalommal brutálisán. De inkább elkerült. Szükségem volt az anyámrá, de ő volt , hogy napokig nem szólt hozzám. Ma már tudom miért: rettegett attól, hogy olyat tesz, mint a nagyapám. Önmagátöl védett. Emellett kisebbségi komplexusa és maximalizmusa van: olyan nincs, hogy csak feltorlom a konyhát, vagY mosogatas után nem teszem el a tiszta edényt. Már én is anya vagyok, érzem nagyapám dühét magamban. De megkerestem azt, amivel le tudom vezetni. Nem tehetek mást, minthogY kiirtom ezt a családból. Nem adom tovább.

Sokat beszélgettünk azóta. Mondhatni egész jó lett a kapcsolatunk.

Apósom keseríti meg férjem életét, és majdnem a miénket is de tavaly úgy döntöttünk, nincs tovább. Minden lehető felületen letiltottuk és azóta nyugtunk van. Már van unoka is, de após folyamatosan szidalmazza férjemet, semmi nem jó amit ő csinál, após nem hisz neki, szerinte férjem csak hazudik. A kényszerképzete az, hogy férjem ki akarja semmizni. Egyszer régebben segített neki, az összeg amit ráköltött, minimális volt - ahhoz képest, amiből apósom élt, semmi. Azóta apósom egyre mélyebbre süllyed, semmi pénze mert szenvedélybeteg, volt egy vállalkozása de mára semmi nem lett belőle, meg persze már idős és nem bírja a fizikai munkát. Azóta azzal takarózik, hogy a fia semmizte ki, ennyit-meg annyit költött rá, mikor ez nem igaz. De persze messziről jött ember azt mond amit akar, minden idegennek, mindenkinek akivel megismerkedik, ezt meséli. Mikor férjem kisgyerek volt (elváltak a szülei) akkor csak a bulizásnak élt (pedig vele éltek a gyerekek), folyton más felesége volt, azzal mentek nyaralgatni, ide-oda, vette nekik az aranyakat, aztán később azok semmizték ki, ellopták a pénzét, amikor dolgozott, mire hazament csak egy üres ház fogadta. De persze ő a tökéletes és a legjobb emberismerő. Semmi szeretet nincs benne, minden alkalommal mikor beszél férjemmel, minősíthetetlen hangnembe vált át egy idő után, és látom férjemen, hogy visszajön a gyerek éne, gondolom akkor is így beszélt vele. Kioktat, olyan összeget követel rajta, ami vicc. Az persze nem baj, hogy a lánya évek óta az ő házában él, és havonta küldözgeti neki haza a pénzeket. Kettős mércét használ velük szemben. A mi gyerekünk egy kis rugdalózót, annyit nem kapott tőle, még nem is látta (nagyon messze él)... Néha lelkiismeret-furdalásom van, hogy mi lesz ha nem lesz már és nem látja az unokáját, de azt hiszem ilyen nagypapára nincsen szüksége a kislányomnak. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy lehet valaki ilyen kegyetlen a saját gyerekével. Ő nem a testi erőszak, hanem a lelki terror híve de abban profi. Ja, a memóriája neki is katasztrófa, mond valamit amire később már nem emlékszik. Előbb említettem, hogy férjemnek semmit nem hisz el, de ugyanúgy nekem sem, természetesen én is hazudok. Férjemet szidja, idegennek nem mondanék olyan szavakat amiket ő szinte becézésként használ.

Valamikor tavaly év vége felé tiltottuk le, azóta nem hallottunk felőle. Szerencsére még előtte új számaink lettek, de egyébként sms-t tudna írni a régi számunkra. De szerintem még örül is neki, mert így végre engem is szidhat, gondolom én vagyok az oka mindennek. És mi vagyunk a hálátlan gyerekek. Azért karácsonykor jól esett volna egy sms, legalább az unokájának...

A #16-os hozzászólásban leírt irányító szülő klasszikus esete volt az apám. Az összes páromat elüldözte, senki sem volt jó neki. Túl fiatal, túl szegény, túl szélhámos, túl buta, túl öreg hozzám. Végül mégis férjhez mentem, mert az egyikükben emberére talált. Isteni büntetés volt talán, hogy apám meghalt az unokája születése előtt pár nappal.

Apám nővére (a nagynéném) ugyanazt művelte a lányával mint apám: ha el akart menni a párjával valahová, hisztirohamok, és színlelt rosszullétek véget nem érő sora...Az unokanővérem sajnos nem volt olyan határozott személyiség mint én. El sem mert költözni otthonról, mert szegény mama azonnal elkezdett haldokolni ha megkísérelte. Az lett a vége, hogy ő nem ment férjhez, és gyerekei sem születtek. 50 éves volt, amikor a mama meghalt, addig őt ápolta. A temetésen azt mondta nekem: "senkim nem maradt". :-(

Néha lelkiismeretfurdalásom van, hogy annyit balhéztam apámmal a férjem miatt. De így nekem legalább van családom. És megesküdtem, hogy a lányomat "szabadon engedem", ha eljött az idő.