Gazdag szülők, ti lenézitek, ha a gyereketek szegényebb családból származóval jár?

Az általad írtak alapján nem hiszem őket zavarná a te helyzeted.

Nincs is ezen mit lenézni.

Ha rendesek veled és jól kijöttök, örülj.

Kettessel értek egyet, ez teljesen személyiség függő, ugyanúgy ahogy a Te családod is mondhatná hogy látni se akrja a fiút mert új gazdag sznob akinek egy fűszálat nem kellett keresztbe tenni, mindent a feneke alá raktak...

De nem mondják, mert normális családod van (gondolom :) )

Amúgy nem vagyunk épp gazdagok, de jobb módú voltam mindegyik valaha volt barátomnál; soha meg se fordult ilyen a szüleim fejében, ezt garantálom. (Pedig volt egy - amúgy kedves - srác, aki iszonyat spórolós volt ha a saját pénzéről volt szó, de ha valamit én fizettem, akkor nem igazán... :) )

Óriási speciális magyar parasztság ,hogy a legtöbb ember irigy mint az állat és abban a téveszmében élnek ,hogy mindenki aki jobb az egy szemét buta korrupt nagyképű fúj k*csög gazdagok.

Attól még nem sznob mindenki aki gazdag ahogy nem nagy az orra az összes zsidónak sem.

Szerintem intelligens gazdagokkal találkoztál, úgyhogy nincs semmi gond.

Viszont adok egy tippet!

A szegényekkel az intelligens gazdagoknak általában van néhány problémája. A pénznélküliség akárhogy is, de folyamatos stresszel jár, ami idegességgel vagy depresszióval. Ezek kihatnak a családi életre, folyamatos veszekedések, alkohol, láncdohányzás, így a szegények szellemileg is lecsúsznak. Tudod ezek azok akiknek az élettárs a Mari megdugta a Feri anyját, miközben a párjuk gyereke, aki...

Viszont vannak a művelt, intelligens szegények. Ezekkel az a probléma, hogy szegényként gondolkoznak. Állandó pesszimizmus sóhajtozás. Sajnos nekünk is vannak olyan barátaink akiknek nem lehet elmesélni egy jó kis külföldi nyaralást vagy egy új drága dolog vásárlását, mert látszik, hogy kellemetlen nekik. De még néha az is problémás, ha meghívod őket, szóval nem egyszerű.

Tehát amit neked kell tenned, hogy legyél motivált, a szegénységetekre ne egy állandó állapotként gondoljál, hanem az a legjobb, ha nem gondolod magad annak. Nem is tudod elképzelni, hogy milyen aprópénz választja el a szegényt az átlagostól, a jómódútól és a gazdagtól.

A gyakorlati tanács pedig az, hogy kezeld természetesnek a gazdagságot, örülj neki, hogy ők vesznek valamit elmennek valahova. Nem kell egyfolytában azt mondani és kérdezni, hogy ez mennyibe került, nekünk nem lehet ilyen. Amit pedig adnak azt gondolkodás nélkül fogadd el, kell szégyenlősködni.