Az anyósom megütötte az egy éves fiamat. Jogosan akadtam ki?

Hasonló szituációba valószínűleg én is így tettem volna, mert más egy fenékre / kézre csapás és egy pofon.

És most előre is ellnézést kérek és önként vállalom a 0%-t de amint megláttam a kérdést rögtön ez ugrott be:

http://www.youtube.com/watch?v=jIf8wnwzZ5M

Én azért kíváncsi lennék, hogy hogy is történt ez az eset... állt a gyerek az asztal mellett, rángatta a terítőt, anyós 3x szólt neki, hogy ne, erre csak azért is, és lerántotta? Mert ebben az esetben, nem azt mondom, hogy megértem, de nem kellene anyóst rögtön ördögnek kikiáltani.

Szóval, kedves kérdező, mi történt pontosan??

Egy ilyen kicsi gyereket akkor sem pofozunk meg ha direkt húzza le többszöri rászólás után sem.Ilyen kicsit még megfogunk,arrébb viszünk,és elmondjuk,hogy nem szabad.Egymás után hússzor is,mert úgyis visszamegy,hisz fedezi fel a világot.

Anyósom egyszer ütött a fiam fenekére,de az látszott másnap is,csupaszon volt,anyósék nálunk voltak,kismedence fel volt állítva,1 évesen ugye nem volt szobatiszta,kimászott a medencéből,be a konyhába és tapsikolt hogy rápisilt a linóleumra.Erre anyós hatalmasat csapott a fenekére,hogy nem szabad benn pisilni.Miután megvigasztaltam a fiam,utána nem tette zsebre amit kapott anyós,és még ő csodálkozott,hogy kb 2 évig nem engedtem be a házunkba,és én sem mentem a gyerekkel hozzájuk csak karácsony és húsvét másnap,párommal egyetértésben.

Szerintem nem az ő dolga a nevelés. Ha hirtelen meg is szalad a keze, ne érezze utána úgy, hogy jogosan tette, amit tett, mert nem. Megértem, hogy kibuktatok, én is kibuktam volna.

Nekem is pici gyerekem van és előfordul hogy ráütök a kezére jelzés értékkel, de az akkora legyintés, hogy meg sem érzi, csak érti hogy rosszat csinált. Mástól még ennyit is rossz szemmel nézek, hiszen az én gyerekem, hagy neveljem úgy, ahogy én szeretném. Megjegyzem én sem érzem jól magam tőle, ha már annyira elpattan az agyam, hogy ráütök a kezére. Sőt... Ha más tenné, akkor valószínűleg anya oroszlánként vetném rá magam, hogy mit képzel magáról...