Hogyan kezelitek, amikor "borsószem királykisasszonyt" játszik az anyósotok?

"Hagyjátok már a kérdezőt. Nincs igaza, de eleget kapott már. Biztos nem arra van szüksége, hogy mindenki cinikus hangnemben oltogassa."

Egyes válaszolóknak viszont igenis erre van szüksége, mert így jobbnak érezhetik magukat egy névtelen ismeretlennél a neten.

Kérdező, az én anyósom is ilyen volt, míg közel laktunk. Sose kellett neki semmiben segíteni, még fel is háborodott, mikor segíteni akartunk, de amikor megtudta, hogy más programunk lenne, kettesben lennénk, vagy még akkor is mikor vendégek jöttek hozzánk, akkor mindig AZONNAL segíteni kellett neki. Például olyat, összegereblyézni a leveleket a kertben. Mondtuk, hogy tudja, hogy megyünk el, már fel vagyunk öltözve, majd ha hazaértünk. Erre megsértődött. Vagy hogy hétfőn délután telefonál, hogy a férjem AZONNAL menjen és ássa ki a vízszerelőnek az árkokat a kertben, mert jövő szerdán jön. Erre mondjuk, hogy vendégek vannak nálunk, még amúgy is másfél hét van, most nem, már akár holnap is, de most nem. Ezen is teljesen kiakadt és nekiállt lapátolni, aztán azt hallgatta az egész környék, hogy erre se vagyunk képesek.

Olyanokat csinált, teljesen ki voltam tőle. Pedig mégcsak nem is náluk laktunk, csak egy utcában. Hál istennek azóta jó messze költöztünk, azóta már normális viszonyunk van.

Viszont így ugyanazt csinálja szintén, mint a tiéd. Ha a sógornőmék jönnének, akkor folyton jönni kell nekik is. Ha mi megyünk a sógornőmékhez, akkor oda is átjönnek. Már mindannyiónkat idegesít ez, hogy nem igaz, hogy nem hagy békén, így nem lehet tőle beszélgetni se rendesen. Egyszerűen nem érdekli. Olyat is csinált, hogy megmondtuk neki, hogy egyik szombaton ők jönnek másik szombaton viszont csak sógornőmék. Utánuk jött vonattal!