Miért utálja mindenki az anyósát?!

Nem divatból nem bírom elviselni az anyósomat, hanem azért, mert ellenem hangolja az egy szem fiát. Ilyen-olyan célzásokat hint el neki, miközben bárhogy is próbálkoztam, besegítettem neki, udvarias voltam, folyamatosan lenézett és gunyoros volt. Még csak az kellene, hogy egy fedél alatt éljek vele! Tehet nekem egy szívességet az a nő...

" Én pl. én nagyon jól kijövök az anyóssal fiaként szeret.:) Nekem pedig ő a második anyukám:) "

Hát örülj neki. De nem tudom mi olyan érthetetlen ezen az egészen, nem mindenki egyforma. Vannak ilyen anyósok, meg olyan anyósok, ahogyan vannak különböző feleségek, férjek, gyerekek. Egyébként könnyen beszélsz, te férfi vagy, azokat általában jobban bírják a lányos anyukák, főleg, ha vannak testvérek is. De amikor egy labilis nőnek van egy fia, aki összejön valakivel... akkor általában a legtöbb anyós agyára leereszkedik valami vörös köd.

Anyósomat imádom, apósomat úgy szintén, bár ők nem tipikus "anyuci pici fiait" neveltek... Önállónak lettek nevelve, a férjem is és a sógorom is. Soha nem szóltak bele az életünkbe, tiszteletben tartják a döntéseinket és ez visszafelé is működik. Tudtommal az egyetlen negatív dolog amit mondtak hogy lehet hogy korai 2 hónap után összeköltöznünk, de mellettünk állnak. Pedig tudom, hogy emberileg is nehéz elfogadni engem (nagyon nehezen nyílok meg és kommunikálok a magánéletben) plusz tetoválóként és piercerként nem is vagyok az anyósok álma... De azért nagyon hamar a szívükbe zàrtak (még a férjem is meglepődött milyen hamar, pedig nem 16 évesen kerültünk össze)

De pl a volt barátom szülei sehogy se tudtak elfogadni, 5év együtt járás után is hangoztatták hogy nem illek a családba mert nincs diplomám, az persze nem érdekelre őket hogy a munkámban kiemelkedő teljesítményt nyújtok.

A máspdik komolyabb kapcsolatomban, a kedves anyós jelölt az első találkozásunk alkalmával kijelemtette, hogy mimdent meg fog tenni azért hogy a fia ott hagyjon engem, mert én csak egy összefirkált, dro.gos, kis kur..va vagyok...

Tudom hogy velem sem egyszerű, de mindig kettőn áll a vásár, ha már előre elkönyvelnek nehéz változtatni a véleményen, főleg ha a másikban egy fikarcnyi hajlandóság sincs a változásra....

Van rengeteg rosszindulatú anyós, hisztérika meny és ennek a kettőnek a kombinációja is kapcsolatban. Röviden ennyi.

Én alapvetően kompromisszumképes ember vagyok, anyósjelölttel jónak mondható a viszonyom, de azért van egy-két dolga, ami elég meredek. Na most ha nálam egy fokkal makacsabb lánnyal jött volna össze a párom hasonló véleménnyel, mint én, hát akkor ott lenne tányértördelés... kicsit ilyen "itt mindenki hülye, csak én vagyok helikopter" nő, akinek soha semmi nem jó, és néha olyan butaságokat tud mondani, hogy az fáj. De mivel én nem szeretnék tányértörős-ordítozós kapcsolatot, ezért igyekszem tolerálni :).

Nem utálom, miért tenném? Csak tartózkodóak vagyunk, mert... én alapból nehezen nyílok meg másnak, így neki is.

A párom nem ismerhette meg, pedig biztosan jól kijöttek volna, anya nagyon nyílt természetű és barátságos volt. Az új nőt viszont én sem csípem, mert képmutató és kétszínű, úgyhogy szegény barátom (is) jól megjárta így. Bár ő lesz...ja és igaza van. Apával pedig jól megvannak, neki az számít, hisz ő az édes szülőm.