Én túloztam el, vagy igazam van?

Nem tudom, még aktuális-e, és érdekel-e az én véleményem is, de hátha...

Hibáztál. Nagyon nagyot, amikor nem üdvözölted a sógornőd gyermekét. Makacs vagy, és ez most elég nagy érvágást okozott neked. Ahogy a többiek mondják, ez tőled volt szánalmas, és bunkó dolog, és rí róla, hogy az is benne van, hogy "csakazértis".

Viszont a nagyszülőknek, és mindenkinek köszöntél, tehát alapjában véve ez helyes cselekedet volt tőled, amire teljesen igazad van, hogy megérdemeltél volna egy normális visszaköszönést.

Én a többieket nem értem, hogy miről beszélnek, amikor írnak, mert szerintem tök egyértelmű volt az írásodból, hogy te aznap speciel megadtad neki a tiszteletet, meg a családnak, egészen addig, amíg ő a lányodat vérig nem sértette.

Igazat adok neked abban, hogy kimentetek játszani, és haragszol rá, de abban nem adok igazat, hogy eltiltod a nagyszülőtől az unokáját.

Abban az adott szituációban, amikor ott voltatok anyósod hibázott, de bikerőset, viszont azt is meg lehet érteni, hogy most a másik baba az újdonság. Az újnak pedig mindenki örül, és odáig van érte, főleg, ha a rokona.

A többiek közül, akik írtak neked, nem értek valamit.

Ha a kérdező rosszban van a testvére családjából a nővel, a friss anyukával, akkor minek jópofizzon? És mégis hogy hasonlítjátok össze a két teljesen független nőt egymással, meg a mamát, és az unokáját. Ahogy leírta, a friss anyuka véleménye a legkevésbé sem érdekli, és hogyha ő nem köszön a gyerekének, akkor sem érdekli. De azért a nagymama a VÉR szerinti leszármazottjának? Igaza van, hogy ez durva. Utána pedig még nem is érti, miért haragudtál meg rá.

Javaslat:

Ülj le egyszer anyósoddal mindent tisztázni, nyugodt, és higgadt hangon. Mondd el neki nyíltan, nem utalgatva, és körülírva, hogy mi a bajod vele. Légy vele keményen őszinte, de úgy, hogy a párod is ott legyen. Tök mindegy, ő kinek ad igazat, bár hogyha ellened fordul, nem csak szimplán az anyja mellé áll, akkor ott gondok vannak.

Szóval beszélj anyósoddal, és kerek perec mondd meg neki, amit akarsz. Talán még az is beleférne, hogyha nem változtat, akkor nem mész hozzá, és az unokája sem, de erről tudnia kell, hogy tisztán lásson, mennyire vagy elszánt, és mennyire gondolod komolyan.

DE! Neked is idomulni kell, és alkalmazkodni. Nem várhatod el tőle, hogy ő mindenben hozzád alkalmazkodjon. Próbálj meg vele nyugodtan beszélni, és néhány dolgot elnézni, stb.

Találjátok meg a középutat, de ezt csak beszélgetéssel lehet.

Bár nem ide tartozik, de azért még érdekes lehet:

Ünnepek hogy teltek? Főként a velük való találkozás, és "ünneplés"-re gondolok, hogy mi történt.