Hogy jöttök ki anyóssal? Bővebben lent

13as, mint kutyabolond tenyésztő és kisgyermekes anya mondom, hogy ha úgy érzed, hogy"jobban" nem is tudsz ennél szeretni, akkor is másképp fogod szeretni a saját gyermekedet, mint a kutyáidat, mint ahogy másként szereted a családod különböző tagjait. Én például azt imádtam, ahogy felfedezték egymást, a kutyáim és a kisfiam. Mára szinte "testvéri" kötődést érzek mindkét irányból és ez boldoggá tesz. A mai napig meghazudtolhatatlanul rajongok a kutyáimért és végtelen szeretettel fordulok feléjük, de a fiamért pedig rajongok és imádom. Ez is egy más érzés, mint ahogy a férjem is másként szeretem és az anyukámat is. Mind mind különböző szeretet és nem a mértékében különbözik és nem is összehasonlítható vagy sorbaállítható számomra.

A kérdéshez is hozzászólva, nagyon szerencsés vagyok, az én anyósom szülés után sem buggyant meg, imád az unokájával lenni, de sem a terhesség alatt, sem azóta nem szól bele, mit hogy csináljak és tiszteletben tartja a szabályaimat és kéréseimet. Mindenkinek csak hasonlót kívánhatok, mert a korábbi anyós-jelöltjeim megértek egy misét...

Na az én anyósom az a kategória, aki megér egy misét! Szerencsére jó messze lakik, de egyébként sem hajlandó velem szóba állni még a skype-on sem..Az egész szerintem abból indult, hogy elvittem a fiát, mert nagyon fiúpárti. 17 éve vagyunk együtt a párommal, de nemhogy megkedvelni nem tudott (amit nem is várok tőle), de elfogadni sem. Voltak olyan időszakok, amikor beengedett a lakásába, de volt, hogy 2 évig szóba sem állt velem, mert mondtam vmit a fiának, ami neki nem tetszett. Régen voltunk közös nyaralásokon is, de akkor éppen még hajlandó volt beszélni velem. A szemembe természetesen nem mond semmit, de a páromtól hallottam, amikor rákérdeztem, hogy mégis mi a problémája anyukájának velem, hogy önzőnek, lustának tart, a fiát csak a pénzéért szeretem...mondta ő abban a lakásban, amit én vettem, mert a fiának nem volt lehetősége..Rájöttem, hogy egyszerűen a puszta létemmel van baja ill. hogy van a dolgokról véleményem és ezt fel is vállalom. Nem durván, nem bántóan, soha nem mondtam rá rossz szót, de ő személyes sértésnek vette ha a gyerekneveléssel kapcsolatban nem úgy csináltam vmit, ahogy ő mondta. Nem is beszélünk már néhány éve. Jó messze lakik, a párom meglátogatja kb. 2 havonta a 3 és 6 éves lányainkkal hétvégén, mintha elvált apuka lenne. Egyébként a gyerekeket imádja, jól is bánik velük, akár maradhatnának is a gyerekek nyáron v. még nincs iskola bármikor 1-1 hetet, de ők nem akarnak. Rólam nem kérdez, abszolút nem érdekli mi van velem. A múltkor hallottam a skype-on, hogy megint összehordott mindenféle okosságokat, hogy én ellene nevelem a lányokat, ezért nem akarnak nála maradni...teljes agyrém, nagyon felhúztam magam ezen! A párom azt mondta, hogy ő már mondta neki, hogy én nem dumálom tele a lányok fejét semmivel, sőt örülnénk ha ott maradnának, de hajthatatlan, a párom meg ráhagyja, mert minek balhézzon vele, úgyis ritkán látják egymást..

Még csak annyi, hogy annyira fiúpárti, amikor megüzentem neki, hogy a második babánk is lány lesz nem is gratulált..no comment! Megüzentem neki, hogy ha lesz harmadik remélem az is lány lesz! Most éppen a 3-at várom, még nem tudjuk a nemét, de nekünk annyira mindegy! Anyós meg így járt, szeret haragban élni, nem tudom miért jó ez neki és hogy hosszú távon ki veszíthet többet..

Azt, hogy mit csinálj, az legjobban attól függ, hogy a férjed hogyan látja a dolgokat.

Ha igazat ad, az ő segítségét kérném, közösen hárítsátok el valahogy, de a legjobb lenne minél messzebbre menni az anyóstól, igaz, az nagy dolog, de lehet megérné.

Viszont ha őt nem zavarja, akkor beavatni azokba a dolgokba, amit az anyós szeretne, amiben ő is érintett, és ami neki sem tetszene.

Vagy elkönyvelni, hogy az anyós hülye, nem kell vele foglalkozni mit mond, mindent úgy csinálni, ahogy te jónak látod. Ha szerencséd van, megunja.

Szerintem meg nem fogod bírni, mert ha baba lesz, sokkal több "jó" tanácsa lesz majd.

Volt férjem annyira az anyja mellett volt, hogy mikor anyósom nem jött felénk hetekig, férjem nem kérdezett rá, de volt amikor kibukott belőle, szerinte mert biztosan megbántottam. Pedig, legtöbbször csak azért nem jött, mert nekem sok dolgom volt, és nem akart zavarni.

Igaza van anyósodnak abban amiket mond, nem beszél butaságokat, és nyilván csak a születendő unokáját félti. A boltokban tényleg rengeteg szemetet árulnak, hisz profit orientált világunkban lényeg, hogy minél kevesebb ráfordítással minél többet előállítani, az, hogy egészségre ártalmas, kit érdekel, az úgyis csak sokára jön elő, és különben is a gyógyszergyáraknak is meg kell élniük valamiből. Más kérdés, hogy ha te erre nem vagy

vevő, akkor úgysem fogsz rá hallgatni, és mivel a te gyereked, ezt el kell fogadnia. Egyszerűen mondd meg neki, hogy te másképp gondolkodsz mint ő, és a jó kapcsolatotok érdekében hanyagoljátok a témát. Esetleg lehet kevesebbet találkozni. Néha meg el lehet mosolyogni udvariasan bárkivel, én is ezt gyakorlom apósomékkal, azt meg úgyse látják hogy közben csikorog a fogam...:)