Hogy jöttök ki anyóssal? Bővebben lent

Sehogy...nem tartom vele a kapcsolatot.nyugodt életem van azóta.

Ez vicces, én is a terhességem óta kezdek tőle falra mászni:)))Én imádtam az anyósom, igaz, messze laknak, de látom milyen szeretettel nevelte a gyerekeit (mondjuk ennek ittam is a levét a házimunkában jó ideig, úgy elkényeztette a kisfiát), engem is mindig végtelen szeretettel fogadott. Azt láttam, hogy igazságos ember, a menyeivel is, ha kell akár a fiaival szemben is melléjük áll, ha azoknak van igaza. Nem szólt bele eddig semmibe, így jól kijöttünk. De mióta tudja, hogy terhes vagyok, elkezdett beleszólogatni az életembe. Már előre a frász kerülget, mi lesz ha megszületik a baba és jön segíteni, akár hetekre??? Én pl. mosódióval és kerámiagolyóval mosok :DDD (egyébként muszáj volt, csupa seb volt a hátam és nem tudtam másra gondolni, csak a mosóporra és mióta kerülöm, tényleg elmúltak a sebek), és kerülök mindenféle vegyszert, amennyire csak lehet. A WC-ben illóolajjal és nem vegyszerrel illatosítok, ha fertőtlenítve akarok felmosni, ecetet öntök a vízhez és rühellem a hipót. Azt csak nagyon durva szennyeződésre használok. Ő szerintem ha meglesz a gyerek, állandóan hipóval mosna fel. Na most, én nem akarok hipót belélegezni, de a fontosabb, hogy beengedem a kutyáim bizonyos helyiségekbe és nem szeretném, ha kicsípné a talpukat a hipó. Jártam már így szegénykékkel. Ja igen...a kutyák. Anyóséknál az udvar legeldugottabb sarkában vannak láncon. Nem szólok bele, mert nincs kerítés, bár ha nagyon akarnák, legalább egy kennel lehetne...Ettől függetlenül az utcáról fogadták be, megmentették...De amint kiderült, hogy terhes vagyok, amint arra számítottam is, az én semmibe bele nem szóló anyósom felvetette, hogy ha meglesz a gyerek, akár ki is zárhatnám a kutyákat a házból. Épp akkor, amikor elmagyaráztam neki, hogy teszünk a nappali ajtajára biztonsági rácsot, hogy a kutyák be ne menjenek a gyerekhez felügyelet nélkül. Hogy akár alhatnának is kint a kazánházban. Mondtam neki, hogy akár alhatnának ott is, ha csak annyi időre szeretném őket látni, míg eléjük lököm az ételt, de ők az életem részei és azok is fognak maradni attól még, hogy jön a gyerek... Na erre már nem mondott semmit, csak hogy jó-jó. De tudom én, hogy itt még nincs vége a meccsnek. A legelején, mikor bejelentettük a terhességem, nagy öröm volt, mert férjem húgával szinte egy napra vagyunk kiírva, csak mi nem mondtuk el ezt olyan gyorsan a családnak. Mondták is, hogy beszélték, hátha kedvet kapok majd a kisbabától. Nem akartam őket kiábrándítani, de az, amit kismamáknál tapasztalok, nekem mindent csinált volna, csak kedvet nem, de mindegy...Párom nagyon akart gyereket, összejött, de nem ez volt az életem álma. Ettől függetlenül örülök neki, de nem fogok mostantól úgy járni kelni a világban, mintha teljesült volna a nagy álmom, amikor ezt nem mondhatom el. Örülök neki, csodálatos látni Uh-on, ahogy fejlődik bennem egy kis élet, de nem ez volt az életem minden vágya. Mondták is, hogy kell a gyerek, mert megadja az élet értelmét. Én meg nem bírtam magamban tartani - az összes többi gondolatomat igen, de ezt már nem, - hogy nekem nem volt szükségem élet értelmére, mert nekem a kutyáim is az életem értelmei és a férjem is az. Na lett erre nagy megbotránkozás, főleg anyós részéről, hogy ilyet ne mondjak már, ha már megfogant a gyerek. Már miért ne mondjak? Attól még, hogy gyerekem lesz, nem szerethetem ugyanolyan őrületesen a kutyáimat, ahogy eddig? Na az nem én vagyok. Az életem értelmei és azok is lesznek örökre. Soha senki nem fog engem úgy szeretni, mint a kutyáim, és tényleg azt érzem, hogy én se fogok soha senkit úgy, mint őket. 10 éve az életem mindenei. Mi lesz itt, ha anyós rájön, hogy ki akarok ülni a folyosóra egy fotelbe a babával és úgy akarok szoptatni, hogy a kutyusok a lábamnál alszanak? Áááá... el fog apadni a tejem az idegtől, ha beleszól. Márpedig bele fog. Ezért azon gondolkozom, hogy az első néhány héten nem engedek a férjemen kívül senkit a közelünkbe. Remélhetőleg pont egyszerre szülünk férjem húgával és nem is tudnak majd jönni korábban. Igazából ha belegondolok, csak a kutya téma az, ami anyós és köztem ott áll, de ez nem olyan pici gond, mert az életem értelmeiről van szó, és azokat senki sem veheti el tőlem.

Én nem jövök ki vele.Eleinte semmi gond nem volt,de mióta fia felesége vagyok,nagyon megváltozott velem szembe.Bár csak a hátam mögött mondja a dolgokat.Szemtől szembe mézes-mázos.Bár a rokonok szerint mindig ilyen volt.Én nem foglalkozom vele.Már elköltöztünk másik városba,így könnyebb.

Lányok én is terhes vagyok,15hetes :) nekem megmondta az anyosom hogy neprobaljak semmit venni a terhesség alatt mert baj lesz a babaval.Ezt minden nap elmondja.Ó még nem biztos hogy lesz baba azt még kikell hordani is.Hogy hogy nem vagyok rosszul,ő ezt már el se hiszi.Reméli fiú lesz hogy tovább vigye a vezeték nevüket.Stb. :)

Azért a tizenhármas véleményét majd akkor is meghallgatnám a "soha senki nem fog úgy szeretni" és a "soha senkit nem fogok úgy szeretni" mint "a kutyák(at)" mikor meglett a saját gyereke. Biztos falra lehet mászni anyósodtól, de te meg elég sok dologról nyilatkozgatsz, amiről még fogalmad sem lehet.

Egyet értek az egyik válaszolóval, hogy majd akkor fogsz rájönni (13-as) hogy ki a legfontosabb mikor meglesz a kisbabád. Ő lesz az életed értelme, és ezt hidd el. Nem bántásból írom. Én is imádom szeretem az állatokat, de mióta megvan a lányom Ő tölti ki minden időmet és ő a legfontosabb. Ebből is látszik hogy nem vagyunk egyformák. Nekem igenis a gyerekem a legfontosabb és az életem értelme.