Hogy jöttök ki anyóssal? Bővebben lent

6 hetesen én el se mondtam még neki, hogy gyerekünk lesz...

Egyébként jól kijövök vele, együtt élünk, ma pl megpucoltam az ablkaát, amíg orvosnál volt, mert tegnap nyafogott miatta, de nyaki érszűkületét operálták, eszembe sem jut hagyni, hogy ő másszon az emeleti ablakba.

Fú, ezt én sem bírnám sokáig cérnával... Szerintem kezdd azzal, hogy a férjeddel beszélsz. Neki nem mondja az anyukája ezeket az okosságokat? Vagy ő nem veszi észre? Szóval neki szólj először, hogy beszéljen az anyukájával, hogy azért ez már egy kicsit (?) sok, tőle talán kevésbé veszi ki magát rosszul.

De ha ez is hatástalan, akkor nincs mit tenni, neked kell megmondanod az anyósnak, ezeket a dolgokat te döntöd el, a te legjobb belátásod szerint, mert te vagy terhes, nem ő.

Én alapvetően úgy vagyok vele, hogy minden tanácsot érdemes meghallgatni, még ha nem is fogadja meg az ember, de ez már tényleg túlmegy egy határon...

Amúgy én az én anyósommal jól kijövök szerencsére, igaz, nem várok babát. De ő nem az a beleszólós típusú, nem szokása, hogy majd ő megmondja a tutit, bármiről is legyen szó. A mi életünk döntéseit ránk bízza teljes mértékben, legfeljebb elmondja az észrevételeit, de még csak lebeszélni vagy rábeszélni sem szokott szerencsére :)

Elviekben jól...de most nagyon haragszom rá

Pár hete volt az esküvőnk, és nagyon nem szépen viselkedett.

Az, hogy velem nem nem érdekel, de a fiával sem, majdnem hazaküldte a vacsora alatt...akkor gondolhatod...

Azt mondta, hogy "akinek nem tetszik valami, az nyugodtan hazamehet"

Hát ezek az anyós-pajtik teljesen megbolondulnak, mikor a menyük terhes lesz. 29 hetes vagyok, és bármi miatt meg merek nyikkanni egész terhesség alatt, h fáj, vagy kellemetlen, vagy pihenni merek folyton mást sem hallok, h a terhesség nem betegség és hogy ő terhesen fát vágott. De ha bármit kérdezek tőle, h ez vagy az normális e, ő nem tudja, vonogatja a vállát...

Amúgy dolgozom még + másodállást is viszek, már előre rettegek, h mit kapok tőle, majd ha 34-35 hetesen abbahagyom a munkát. Mi sajnos együtt élünk.