A nők számára már kötelező hogy féltékenyek legyenek, illetve szapulják az anyósukat?

Pontosan ugyanennyi anyós is beleköt a menyébe. Igazán jól csak a nők tudnak a semmibe belekötni és apróságokat felfújni. (28 N)

Én nem vagyok féltékeny, és nincs bajom anyóssal, de ehhez kell egy normális anyós és egy olyan fiú is, aki nem anyuci szoknyáján nőtt fel. A belinkelt kérdéssel nem tudom, mi bajod. Téged nem zavarna, hogy folyton átjárkál az anyós, mindenbe bele akar szólni? Gondolom de...

Most akkor mondok 3 példát. Az első párom anyjával remekül kijöttem, kedves nő volt és nem szólt bele a dolgainkba, maximum tanácsot adott. A másodikkal is szinte barátnők voltunk, míg a fiával el nem költöztünk. Utána én voltam a k*va és hasonlók, pedig csak annyi változott, hogy már nem vele élt a fia. Ezután egy még rosszabbat fogtam ki, az első beszélgetésünk alkalmával rögtön azzal kezdett, hogy én mit hogyan főzzek a kisfiának és milyen ruhát illene hordanom, meg egyébként is meri remélni hogy rendszeresen vizsgáltatom magam nőgyógyásszal, nehogy a fia elkapjon valamit, és ez még csak a jéghegy csúcsa volt, megnézte milyen fehérneműt hordok, turkált a személyes papírjaim között. Egyik esetben sem adtam okot a szemétkedésre, és mindezek ellenére soha nem próbáltam a páromat összeugrasztani az anyjával.

Amikor összejöttem párommal, a volt csaja még mindig odajárkált az anyjához, mert jóban voltak. A cuccaim állandóan dugdosva voltak, nehogy észrevegye az ex, hogy én ott jártam. Néha még találkoztunk is. Akkor telt be a pohár, amikor az ex megjegyezte anyósnak, hogy nehogy én "véletlenül teherbe essek". (így próbálta anyóst ellenem hangolni, és még amiről nem tudok!!!) Akkor közöltem, ha még egyszer összefutunk, akkor vagy ő megy haza, vagy én! És ez mind a kapcsolatunk legelején. FOlyton alázott, beszólt... miért harapom a kenyeret, miért nem töröm? minek új kabát? Aztán a párommal összeköltöztünk (külön), akkor még jobban fokozódott... ezek után ha te azt mondod, hogy én vagyok a hisztis, mert ehhez nem tudok jó képet vágni, akkor legyen!

Soha nem voltam féltékeny senkire, elég magabiztos vagyok ahhoz, hogy a saját kapcsolataimban jobbnak tartsam magam bárkinél, aki kívülálló. Nem tudok arról, hogy valaha is megcsaltak volna, ha megtették, ügyesen csinálták, mert a mai napig nem derült ki. Az eddigi párjaim szüleivel mindig jó volt a kapcsolatom. Volt, akivel kifejezetten baráti kapcsolatom volt, volt akivel semleges, de problémám sosem volt senkivel. A jelenlegi párom szüleivel is nagyon jóban vagyok. Szerencsére eddig sosem fogtam ki "anyuci pici fiát", akinek az anyja el akart volna üldözni. Mert nem csak a nők szítják ám a tüzet, én leginkább azt látom a környezetemben, hogy az anyós tiltakozik kézzel lábbal a menye ellen, és ha tehetné, egy kanál vízben fojtaná meg, csak hogy a fia ismét vele foglalkozzon többet. Ha ilyennel találkoznék nem állnék neki veszekedni anyóssal és utálkozni, menekülnék. Nem vagyok a rossz emberi kapcsolatok híve, visszatérve az elejére, a féltékenységé meg pláne. Mérgező!