Hogyan állíthatnám le anyóst? Vagy csak én fújom fel?
Anyósom beteg módon ragaszkodik a fiához. Rajta kívül nincs senki más rokona.Mindig egyedül nevelte...egy ágyban aludtak, stb..
A párom már 6 éve külön él, 3 éve lakunk együtt és már van egy kislányunk.
Viszont neki minden nap kötelezően látogatnia kell az anyját. Nekem ebből már nagyon elegem van!
Azt mondják, hogy 1-2 órán feleslegesen replikázom, ezzel nem ártanak a mi kapcsolatunknak. Én ezt nem így látom. Már nem tudom kinek van igaza. Én elvárnám, hogy itthon legyen a családjával, ne minden nap anyuka után rohangáljon. Kérdeztem is, hogy nem szokta az anyja megkérdezni, mit szólok hozzá, hogy vele van? Tehát tuti ő is érzi, hogy ez nem normális. A párom meg is mondta, hogy nem tetszik és sokat morgok, erre még ő sértődött meg.
Normális ez az egész és én fújom fel, vagy tényleg sok.
Ja és nyaralni sem mehetünk nélküle...jóformán még egy étterembe sem, mert abból is hiszti van...:(
Járt valaki hasonló cipőben?
válasza:
válasza:Most itthon van a nyári szünetben és már lassan fél órája elment....kb. 13 óra körül fog visszajönni. Ez így megy minden nap...
Ha dolgozik, akkor is tényleg odamegy minden nap először és 2 órát tölt vele, csak utána jön haza.
Szerintem ez azért sok....
válasza: válasza: válasza:Szerintem ez rohadtul nem normális, hogy minden nap mennie kell, nem is az hogy megy, hanem az, hogy ne maradjon el egész nap. Van már családja is, nem csak anyuci. Próbáld ezt éreztetni valahogy, hogy anyucin kívül más is van, de a fő gond itt az anyósod, aki nem érti meg, hogy nem minden tartozik Rá. Ha el akarsz menni a férjeddel meg a gyerekeddel valahova, azt is meg kellene értenie, hogy magatok is kell legyetek, és jól érezzétek magatokat.
A leírásod alapján amit én gondolok, aszerint ennek az idős hölgynek semmi sem felel meg, és nagyon tutujgatni akarja a férjedet, és nem képes elszakadni tőle, emögött nem lehet valamiféle féltékenység, hogy "elveszed" tőle a kicsi fiát? Ismerek én ilyet is, és rettenetes, DE!
Leírtad, hogy rajta kívül senki mása nincsen, és egyedül is nevelte, stb.. Lehet, hogy Ő az egyedüllét ellen próbál küzdeni, hogy az egyetlen fiát ne veszítse el.Lehet, hogy éreztetni kéne vele hogy attól hogy Ti néha a családdal elmentek hármasban kikapcsolódni, attól még nem marad egyedül. Nem mindenki tudja a magányt elviselni, és ha tudsz, beszélj erről vele is, nyíltan, és őszintén.
Nem tudom mennyi idős, de ha megpróbálod megközelíteni akkor arra is vigyázz mit mondasz, mert az idősek hajlamosak arra, hogy hamar megsértődnek jelentéktelen dolgok miatt is. (Én is idősekkel élek együtt, és tudom néha milyenek tudnak lenni, mindenbe bele szólnak, semmi sem tetszik nekik, stb.. )Remélem tudtam segíteni, és sok sok kitartást kívánok! 17/L
válasza:Mindenki azt mondja, hogy eddig is tudtad nem? Ez nem ilyen egyszerű,,,,amíg nincs gyerek, én magam is dolgozni jártam napi 11 órában addig könnyeben szemet huny az ember ezek felett a dolgok felett.
Viszont most már más a helyzet és a babát is úgy vállaltuk, hogy én megmondtam, hogy ha megszületik ezt a beteg kapcsolatot kordába kell szorítani...
Viszont ugye ezt ők képtelenek betartani...és látom, hogy a párom is látja, hogy ez nekem rossz, de annyira anyás, hogy neki nem tud ellent mondani. Anyuka minden nap fteszi ugyanazt a kérdést: ugye holnap is jössz? És ő nem mondja azt, hogy NEM.Vagy ha mégis mindenféle hazugságot ki kell találni, hogy miért is nem ér rá átmenni. Hazugságokból áll a fél életünk. Én már mondtam a páromnak, hogy egyszer kitálalok az anyjának, mennyi minden másképp van mint hiszi....mert a párom "kegyes hazugságokkal az ő érdekében" manipulál.Ha ezt tudná, biztosan nagyon kiakadna...szinte már kívánom...:))))
Szörnyű vagyok, de már eljutottunk a nem igazán kedvelem anyóst-tól, a gyűlölömig...:(
Az első karácsonyom amikor megismerkedtünk, vagy 4 napos hisztit rendezett, hogy mi el akarjuk venni tőle a fiát, csak azért mert 25-én az én szüleimet is meglátogattuk...Miközben a szentestét is vele kellett tölteni, sőt átmentünk 25, 26-án is...és ez így megy minden évben...kíváncsi vagyok mi lesz idén, most, hogy itt a baba...én határozottan megmondtam, hogy idén itthon töltjük a szentestét családi körben, a babánkkal...persze csak egy pofavágást kaptam...viszont ebből nem engedek.
Hihetetlen, hogy szinte kéjes örömmel várom, hogy mi lesz...
válasza:Mondtam neki én is, hogy kiabálom a farkast, kiabálom, de nem akarod észre venni. Aztán majd csodálkozol, ha késő lesz. Az volt a válasz, hogy akkor ne kiabáljak annyit. Legszívesebben egyszer úgy jól megmondanám az anyjának a véleményemet....de a párom azt mondta, meg ne merjek szólalni....tuti mind a ketten vérig sértődnének rám. Pedig egyszer ki fog belőlem bukni...
...és mikor 1 hónapban egyszer én is átmegyek vele (mert rám nem kíváncsi, ezt kerek perec megmondta), akkor mindig csokikkal meg süteményekkel vár...annyira megalázó...lehet érezni, hogy ezzel akar kompenzálni...pedig megmondtam, hogy nem kell....hozzá sem nyúlok. Ott állnak a hűtőben...csak aztán apa is velem fesztiválozik hogy megromlik és az anyja nem azért vette. Viszont én undorodom megenni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!