Ti mit gondolnátok, ha az anyósotok/apósotok bemenne a házatokba úgy, hogy tudja, nem vagytok otthon?

Érdekes dolgokat írtok...

Nekem még csak 2 hónapos a fiam, de már mondtam a páromnak, hogy szerintem én majd rémes anyós leszek. :))

Egyszer már belegondoltam, hogy ha majd nagy lesz és ide hoz egy agyontetovált, vagy kivakolt képű, nyafka, r...c külsejű "jaj, piszkos ne legyen a körmöm" kis csajt, tuti, hogy falra mászom :) Idősebb barátnőmnek 18 éves fia van, és mesélte, hogy járt hozzájuk egy kislány, és a csaj vitte fel hozzájuk a drogot, hogy próbálják ki a sráccal. Ész megáll. Ha majd felnő a fiam, és ne adj isten benyögi, hogy egy ilyet akar elvenni, tuti én is egy dög anyós leszek, és szekálni fogom a menyem :)

Reménykedem csak, hogy nem így lesz...

Elég régi a kérdés, de nekem most lett aktuális.

A párom vett egy házat még a megismerkedésünk előtt az anyósékhoz közel és azt újítgatjuk. Kezdetek kezdete óta féltem, hogy baj lesz anyóspajtással, mert rendszeresen átjárt a házhoz amolyan segítő szándékkal (leszedi a cseresznyét, lenyírja a füvet, komposztálgat a kertünkben). Eddig nem érdekelt, még örültem is, mert legalább nem nekem kell, de most, h közeledik az odaköltözés időpontja, kezdek kicsit félni tőle.

A minap is rám szólt, hogy meg kéne szerinte pucolni az ablakokat. Mondtam neki, hogy majd ha becuccolunk, megpucolom, mert még úgyis koszos lesz, hiszen most lesz még festés, parkettázás, stb.

Erre fogta magát és ma átment hozzánk megpucolni az ablakokat, majd bejött a munkahelyemre és elújságolta, hogy milyen ügyes volt.

Sajnos van kulcsuk a házhoz, mert párom külföldön dolgozik, én pedig egy másik városban dolgozom és élek egyelőre és valaki kell, aki rendezi ott a helyet.

De lassan eljön az idő, hogy vissza kell kérni a kulcsot és elmondani a kedves mamának, hogy mostantól csak vendégségbe jöjjön, kulcselkobzás és ne nyírogasson ott füvet meg ne pucolgasson ablakot.

Igazából persze, kedves gesztus, biztos csak segíteni akar. De engem akkor is eléggé zavar, hogy csak úgy bejön, mintha az övé lenne és pucolgat.

Később, ha bent leszünk, míg dolgozom, bemászkál majd és nem kért segítséget nyújt? És ha nekem nincs ilyen segítségnyújtásra szükségem?

Szerintetek, hogy lehetne ezt sértődés nélkül megbeszélni vele majd?

Párom félek, rossz partner lesz ebben, mert a szülei gyorsan megsértődnek mindenen (apósom 20 éve nem beszél a tesójával valami atomhülyeség miatt) és a párom nem akarja, hogy hasonló szitu legyen ebből.

De ha meg én okozom a feszkót, mert ez náluk az lesz szerintem, akkor majd lehet rám haragudni 20 évig. Abból meg idővel válás lesz úgyis. Ki bírna azt ki.

HOgy lehet egy kotnyeleskedő, sértődős, de magát 100%-ig nagyon kedves és segítőkészek gondoló anyósnak és apósnak kedvesen beadni, hogy nem kell a segítségük önállóan, csak max, ha kérem?

Már gondoltam rá, hogy majd bugyiban mászkálok otthon, hátha egyszer rám nyitnak és maguktól gondolnak rá, hogy többet nem jönnek át kérdés nélkül. :)