Ti mit gondolnátok, ha az anyósotok/apósotok bemenne a házatokba úgy, hogy tudja, nem vagytok otthon?

Igaza van annak, aki azt írta, hogy ez intelligencia kérdése.

Én vagyok az, akinek bejár az apósa kopogás nélkül. Most is jött, én meg elfelejtettem visszatenni a zárba a kulcsot, mikor haza jöttem. Bejött, lerúgta a cipőit, azt se mondta, hogy fapapucs, csak bevonult. (De legalább ma nem volt izzadt szagú). Nem szóltam hozzá, beült a nappaliba, és nézte a tv-t. Aztán elunta magát, és azt mondta, hogy ő akkor megy, mert ki tudja mikor jön a párom. Ja, mondom csak este. Nem tudom hozzá lehet -e ehhez szokni. Az jut eszembe, hogy mi lett volna, ha épp a kádban ülök és nyitva hagyom az ajtót, hogy halljam ha felébred a baba. Vagy épp öltöztem volna.

Értelmes ember ilyet nem csinál. Csak hát, hogy mondja meg az ember a szerelmének, hogy "apád egy bunkó, nem tartja be a kérésedet". Nem akarom mindig a rinyálásommal sem fárasztani, mikor fáradtan haza jön. Biztos nem ez az amit hallani akar, hogy panaszkodom.

Normális megoldás nincs. Talán majd egyszer összepakolok, és elmegyek anyámhoz, mikor betelik a pohár. Mert ez így nem otthon.

Nálunk is van ilyen de a párom lakása, így nincs beleszólásom.

(a haszonleső, készbe ülő számító qrva hozzászólások előtt megjegyezném nekem is van lakásom, csak más városban)

Alapvetően nincs bajom az anyósommal, csak nagyon szeret mindenhol ott lenni, üldögélünk ketten itthon és minden bejelentés nélkül feljön, beül hozzánk a szobába, megjegyzéseket tesz a rendre - miért van bent pohár, miért van ruha a szárítón (talán mert most mostam?), miért nincs zokni a kisfián...

Amikor munkában vagyunk akkor pedig bejön, nem tudom mit csinál, néha elvisz szennyeseket a tartóból, locsolja a virágokat vagy hoz kaját. Ami persze rendes tőle, csak én is főzök és sokszor olyanokat hoz amiket nem eszünk meg, vajkrémes torták és trutyis főzelékek.

A legjobb amikor hozza a 3 éves unokáját, aki 3 perc alatt képes mindent kiborítani, tönkretenni, összepiszkolni, még a cipőjét se veszi le, leírhatatlan érzés este szépen megfürdeni, levenni az ágyról az ágytakarót és pici sáros lábnyomokat találni a párnán. Aztán meg másnap szabadkozik, hogy csak arra jártak, gondolta felugrik kicsit mert a gyerek szomjas volt ő meg kiszellőztetett nekünk, na az arra elég is volt, hogy barlangosat játsszon az ágyunkon.

36-os vagyok. Nálunk is ez a helyzet, hogy a párom lakása, nekem is van lakásom, ahol após lakik most. Elvált a feleségétől, aki kifizette a házból, és a páromnál lakott, hogy egyedül lehessünk, átköltöztettük az én lakásomba. A párom meg meghagyta neki a kulcsot azzal, hogy jó az úgy. Hozzátenném, hogy a spórolt pénzemből felújítottuk a konyhát és a gyerekszobát, így én se a készbe ültem bele... Párom mondta, hagyjam benne a kulcsot a zárba, akkor viszont csengetni fog, akkor is bejön és itt fog ücsörögni. Az idegesít a legjobban, hogy ha felállok és kimegyek a konyhába, jön utánam, ha visszamegyek a szobába, oda is követ. Nagyon az idegeimre megy, és ezt eljátsszuk hetente többször is. Maximálisan megértem a kérdezőt.

Én mindenképp lassan majd el fogom érni, hogy ez megszűnjön, nem tudom hogyan, de ... idegbaj! Irigylem, akinek nincs ilyen gondja! Álmomban nem gondoltam volna, hogy így meg fogja keseríteni az életemet.

Felfoghatatlan ez a mai világ - mi keresnivalója van nem a szűk családba tartozó embereknek (anyósok és apósok, mindegy melyik oldalról) mások otthonában (gyerekek), kulccsal azok "háta mögött"??

Egy kis off, de nem bírom ki, mert most vagy nagyon sok úrhatnám férfi ír, vagy sok hasonló természetű anyós-após, vagy tényleg ennyire hülyék vagyunk mi nők :-)))):

Ha valaki csendben, anonim módon kifogást mer ellene emelni, hogy talán ez vagy az nem korrekt viselkedés és nem haragudjon a világ, de én így nem érzem jól magam, akkor a saját sorstársai és saját neme (vagy valakik, akik nem jelölik meg magukat :) egy része azonnal meg akarja enni, hogy pénzéhes, lusta, készbebeülő qrva, ahelyett, hogy megvédenék és erőt öntenének belé (tisztelet a kivételnek).

Némelyek rögtön azon kezdenek el filózni, h most kié a lakás, és hogy van-e a kérdezőnek hivatalosan tulajdonjoga a szóban forgó ingatlanban és a válaszukat szigorúan ettől teszik függővé.

Mi közötök hozzá? - szülnek a nők gyerekeket, ellátják a háztartást, kiszolgálják a családot, mellette dolgoznak sok esetben - erre akármilyen kérdésük van, az első, h van-e ott tulajdona, mert ha nincs, akkor bármilyen példás családanya, bármit megtehet a családért, dolgozhat, gyereket nevelhet, sok esetben fejet hajthat mindnekinek, aki bele akar rúgni, és akkor is fogja be a pofáját, mert a máséban van - akár 20 év után is?

Komolyan itt már az ember sokszor le sem meri írni a sztorit (vagy nem úgy írják, szerintem sokan, mint ahogy valójában van - ennyi több ingatlannal, pénzzel, egyébb vagyonnal, munkával rendelkező ember szerintem Svájcban nincs).

Most komolyan, akik azonnal turkálnak a más pénztárcájában, hogy képzelik el az életet? Megismerkedek valakivel: komplett adóbevallást és anyagi helyzet kimutatást kellene kérnem? Ha neki van lakása, nekem meg nincs, akkor szakítanom kellene, mert én önérzetes vagyok és nem készbeülő qrva? Vagy onnantól külön háztartáson kellene lennem, spórolnom, és nekem magamnak is összeszednem ugyanazt, mint ami a szerelmemnek van és majd onnantól indulhat a közös élet? Sok ember, köztük én sem azt nézem ismerkedéskor, h kinek milye van, hanem hogy mint emberrel hogy jövök ki - sajnos nagyon ritka, h 2 ember anyagi helyzete hajszálpontosan megegyezzen, h senki senkinek ne tudjon a fejéhez vágni semmit.

Kérdező:

most ugyan részben ellent fogok mondani magamnak, mert én nem a párom tulajdonában lakom, így alakult, de alakulhatott volna máshogy is.

Nem , nekem sem tetszene, ne járkáljanak oda, ha nem vagyunk otthon - és fenntartom ezt akkor is, ha nincs szigorúan vett tulajdonom a házban! Amíg én vagyok ott a "ház úrnője", én főzök, mosok, takarítok, családot nevelek, otthont teremtek, megbecsülöm a férjemet és annak családját, dolgozom (ennélfogva odamegy a bevételem!!!) - egyszóval igyekszem a családomnak, gyerekeimnek kiegyensúlyozott életet teremteni, addig ne járkáljanak be kulccsal, amikor csak kedvük tartja- tiszteljenek annyira, h nem turkáljanak a saládom dolgai közt és ne húzzák az orrukat, ne alázzanak meg, mint egy kisiskolást, csak mert nem érkeztem valamivel. Hasonló okból nem adnék az én családomnak sem kulcsot (ha az én házamban lennénk is), mert tudok annyit gondolkodni, h ha valakit választottam, annak elfogadtam az anyagi helyzetét és ha az enyémben vagyunk is, nyilván neki is otthon kell éreznie magát, nem pedig egy megtűrt valakinek a máséban.

Ha nem vagyunk otthon, akkor max. azt tartom normálisnak, h az udvarba bemenjenek, de semmiképp ne a házba - kivéve néhány kivételes helyzetet, ilyeneket említettek fentebb a lányok, pl. nyaralás.

Szerintem amúgy ha valaki tudja, h a háziak nincsenek otthon, akkor milyen jogon megy be??? Akik azt írták, h ok, azoknak a párja is egyetért ezzel? Továbbá azok maguk is kulccsal rendelkeznek anyóshoz/apóshoz és ők is bemehetnek, amikor akarnak?

Szerintem aki direkt akkor megy, mikor tudja, h nincs otthon senki, annak célja van, máskülönben miért nem megy akkor, amikor csengetni kell :DDDD?

Sokszor nem értem az embereket, hogy mit megengednek maguknak másokkal szemben, meg mit elvárnak másoktól, aztán mindenki nagyon csodálkozik, hogy mitől mennek tönkre a kapcsolatok, házasságok. Néhány kivételes alkalomtól eltekintve be nem mennék a máséba úgy, h az nincs otthon, pl.: ha a párommal megyünk haza hozzájuk, nyilván neki van kulcsa a saját (régi) otthonához és bemegy akkor is, ha a szülők nincsenek, de én nem megyek be egyedül, nem is szeretek úgy bent, ha véletlenül muszáj (velem a kicsi és meg kell etetnem) akkor hívom anyóst, h ottvagyok, bemehetek-e? Szerintem ez a normális ugyanis, de nyilván visszafelé is elvárom.