Mit tennétek a helyemben?

A barátomékhoz költöztem, mert ebben a városban kaptam munkát, és így könnyebb volt nekünk, a szülei ajánlották fel.

Időközben kirúgtak, így egész nap itthon vagyok és iszonyat nehezen viselem. A barátom egész nap dolgozik, néha van szabadnapja.

Nagyon szeretnénk az ő lakásába költözni, de 1 fizetésből nem tudunk megélni, mert a hitel elviszi a pénzét.

Sajnos úgy érzem nem bírom tovább. Nagyon feszült a légkör, mindenki mindig ideges, de főleg az apja kelti ezt a feszültséget. Tipikus mindenbe beleszóló, ha olyanja van mindenért ordibáló ember. Velem még szerencsére nem, de barátommal előfordul. Meg félek, hogy visszahallom egyszer, hogy ingyenélő vagyok. Szoktam hozni tojást, meg csirkét, próbálok keveset enni, gyorsan fürödni, de akkor is....

Ő is nagyon rosszul érzi magát, az én anyámmal jobban elvan, mint a sajátjával...

Ha itthon vagyunk, még ölelgetni sem nagyon szokott, mert ő is ideges, de olyan apróságokért, hogy ha leírnám kinevetnétek. Ha elmegyünk valahova, akkor mintha 180 fokos fordulatot venne a kedve.

Eddig is ilyen volt itt, csak mivel nálunk is voltunk, így nagyjából letudta magáról rázni a feszültséget, és elvoltunk, az nagyon jó volt, csak ugye sokat utaztunk, mivel másik városban laktam, és sok energiája+ideje elment.

Munkát gőzerővel keresem, de nem hívnak vissza sehonnan.

Mit tennétek? Hazaköltöznétek? Akkor megint sok pénz elmenne az utazgatással, meg idő és energia. Meg alapból rossz lenne visszaesni a járás zónába. De lehet, hogy nyugodtabbak lennénk.

Vagy maradnátok? Mert ez nagy segítség, amiért hálásak is vagyunk, csak úgy érzem, hogy megfojtanak minket, meg előfordulnak vitázások az idegeskedés miatt.

Arra is gondoltam már, hogy kérek kölcsön, és elköltözünk a lakásába. De mi lesz ha a pénz elmúlásával sem lesz munkám? Akkor hazaköltözünk?

Hogy látjátok kívülről a helyzetet? Mit tennétek? Nekem már ötletem sincs, és nem akarom, hogy azért hozzak rossz döntést, mert éppen rossz a kedvem.