Anyós probléma! Teljesen el vagyok keseredve. Mit lehetne tenni?
Röviden vázolom a helyzetet. A párommal 8 éve vagyunk együtt, van egy 1 éves lányunk. 3,5 éve vettünk egy házat, amibe anyósommal együtt költöztünk, mivel ő az élettársával nem jött ki, a párom pedig nem akarta otthagyni. Most 70 éves. Az elején nagyon jól kijöttünk, de mint rájöttem csak azért, mert nagyon keveset találkoztunk még úgy is, h egy házban éltünk. Mivel sokat dolgoztam, alig voltam itthon. Hálás is voltam neki sokszor, h segített a házimunkában, a főzésben stb.. Aztán terhes lettem és mikor itthon maradtam teljesen kiismertem. A hátam mögött próbálja vezetni a fiát, és bár mindenkinek azt mondja, h nem szól bele a mi dolgunkba, állandóan azt teszi. Persze nem közvetlenül. Állandóan csinálja a műhisztit, beszélni nem lehet vele, mert akkor megsértődik és nem érti meg. Hosszasan sorolhatnám, de most ezt inkább kihagyom.
A lényeg, h már utálok itthon lenni. A sírás kerülget sokszor, h miért kell nekem ezt eltűrni? Együtt akarok élni, az én kis családommal (párom-én-gyerek), amibe ő nem tartozik bele. Most tűzszünet van közöttünk, mégis elegem van mindenből. A párommal is eléggé megromlott a kapcsolatunk, aminek én vagyok az oka. Sokszor mikor hazajön munkából már ideges és ingerült vagyok anyósom miatt és sajnos ez rajta csattan. Pedig tudom, h nem kéne.
Beszélgettünk már róla, h ki nem állhatom az anyósomat, de teljesen kilátástalannak érzem a helyzetemet. Hogyan tudnék tőle megszabadulni? Vagy szétmegyünk a párommal, vagy anyósom hal meg, vagy elküldjük esetleg öregek otthonába, de tudom, h bár a párom nem mondaná, de nagyon haragudna rám emiatt. Nem akarom sz@rnak érezni magam. Van esetleg más kiút?
Kedves 4! A páromnak nem úgy adom elő a dolgokat, ahogy itt is, ott visszafogom magam, mert tudom, h neki nem esnének ezek jól.
Kedves 6! Biztos bennem is vannak hibák, nem azt mondtam, h nincsenek. Én csak egy megoldást szeretnék találni a problémámra.
Mint mondtam, most tűzszünet van kettőnk között, ami azt jelenti, h visszafogta magát egy ideig, mert a múltkor nagyon kihúzta nálam a gyufát. Lejött hozzánk látogatóba az egyik lánya, ő nem tudott róla, gondoltuk meglepetés lesz neki. Aztán amikor itt volt nem is örült neki, mondta, h ne adjak neki kávét, mert drága. Ne is egyen. Aztán meg, h minek jött le, ha hazaútra nincs pénze (Hó végén jött le pár napra úgy, h majd ha megkapja a pénzét hazamegy). És ezeket mind úgy, h a párom nem volt ott. Ahelyett, h örült volna, h látja, mert egy évben 3x-4 tudnak max találkozni, szerencsétlen ezt kapta. Pedig nem anyósom vette a kávét, nem ő főzte az ebédet stb...
Albérletet nem tudnánk neki fizetni. Ő is kap nyugdíjat (75e ft). Abból szépen el tudna éldegélni egyedül is, de még így is, h nálunk lakik sokszor volt olyan, h mi adtunk neki hó végén a gyógyszerére pénzt.
Pedig aztán neki nem kell fizetnie a számlákat se semmit. Igaz, szokott nekünk adni a pénzéből.
válasza:"Valószínűleg te még sosem éltél az anyósoddal! Vagy ha igen, szerencséd volt!"
Rossz a kijelentésed. Éltem már, nem is eggyel. A második is rossz, mivel az egyik nem következik a másikból.
"Vagy anyós vagy! :P :)"
Ez is tipikus érvelési hiba, úgy hívják argumentum ad hominem.
válasza: válasza:*Albérletet nem tudnánk neki fizetni. Ő is kap nyugdíjat (75e ft). Abból szépen el tudna éldegélni egyedül is,
Lehet, én vagyok a hülye, de ezt nem értem. Ha nincs háza/lakása, nyilván azt is a 75 ezerből kellene kifizetni. Ha nem jön ki belőle az albi, akkor hogy tudna már egyedül eléldegélni belőle?
Amúgy meg tudom, hogy van, aki ennyiből gyereket is nevel, más kérdés, hogyan, de ha 75-ből min. 40 elmegy albira, tegyük fel, rezsivel - de ha pestiek vagyok, akkor rezsi nélkül -, 35-ből kijönni és gyógyszert venni nem biztos, hogy lehet, tehát a nyugalmatok érdekében mindenképpen kellene támogatni anyagilag, DE... ha nem csak a férjed a gyereke, akkor a többi gyerek is támogassa, sőt, akár oda is költözhetne hozzájuk egy időre. Vagy az említett lányához.
4.
válasza: válasza:70 évesen már nem megváltoztatható az ember. Úgy gondolom, hogy ebben a korban az általad leírt megoldások közül az egyik hamarosan be fog következni. Vagy otthonba megy, mert magatehetetlen lesz, és neked nem lesz időd a pici mellett őt is ápolni, vagy meghal, mert elég idős már. Az, hogy szétmentek miatta, szerintem akkor esélyes, ha nem tanulsz meg nyelni. Neki az édesanyja, és ha tetszik ha nem, a világon a legfontosabb számára. Kötődés szerint. Nem arra gondolok, hogy az első számú helyen áll a listán, de ha döntés elé állítanád, az anyja nyerne, hiszen ő adott neki életet, ő nevelte fel. Gondolj bele, ha a Te édesanyádról lenne szó, és párod nem tudná tolerálni az öregkori rigolyáit /a kor teszi, és nem szándékos/ akkor te mit tennél? Neked is anyud lenne a legfontosabb ugye?
Nem könnyű tudom, láttam min ment keresztül az én anyum anyósom ápolása közben, de apum miatt, hiszen apumat nagyon szereti tűrt, és tette amit kellett szó nélkül. Azóta a mamám meghalt, ám senki se tehet szemrehányást se a másiknak, se önmagának, mert mindenki megtette a legtöbbet ami tőle telt. Ez az élet rendje. Először ők gondoskodnak rólunk, elviselik a gyerekkori hisztijeinket, utána mi gondoskodunk róluk, és elviseljük az ő öregkori hisztijeiket. Tégy magadba rendet, és még ha nehéz is, fogadd el, hogy ez van. Nem költöztetheted el azért, mert kellemetlen a jelenléte. Gondolom öregkorodba Te sem szeretnéd ha kidobna a menyed a házból csak azért, mert már nem egy nyelvet beszélsz a fiatalsággal.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!