Normális, hogy az apósomat szinte semennyire sem érdekli a saját lányának az élete és szinte semmit sem tud róla?

Apósom, baromira fura szerzet számomra, egyszerűen nem tudom, hová tenni az ürgét és próbálom megérteni és nem itélkezni felette, de egyszerűen nem megy. A feleségem szülei 8 éve elváltak, anyósnak lett egy új párja, apósom, meg valahogy visszavedlett egy családapából egy napról-napra tengődő tinédzserré, akinek nincs egy vasa sem, albérletben él és konkrétan teljesen elhanyagolja a gyerekeit -a feleségemnek van egy huga, amennyire tudom, ővele sem tartja a kapcsolatot-.

Amikor megtörtént a válás, nem volt veszekedés vagy feszkó, sőt, még a feleségem próbált is segiteni az apjának, hogy valamennyire normalizálódjon az élete, ő talált neki albérletet és még a kapcsolatot is próbálja tartani, de, ha ő nem hivná fel az apját, nem tudom, hogy tudnánk-e egyáltalán az öregről és az a legfurább ebben, hogy, amig házasok voltak sem segitett nekünk túlsokat, vagy nem volt túl érdeklődő. Próbálok nem fejet vágni, amikor évente egyszer találkozunk és nem elvenni a feleségmtől az örömöt, de egyszerűen nem értem, hogy lehet valaki ennyire nem törődő érdeklődő a saját gyerekeiről. Anyósom, vagy az én szüleim sem szentek, de mi legalább próbálunk kapcsolatot tartani velük és ők próbálnak segiteni nekünk, ahol tudnak, még úgy is, hogy ez nem elvárás a részünkről. Apóst meg egyszerűen nem értem.