Normális, hogy az apósomat szinte semennyire sem érdekli a saját lányának az élete és szinte semmit sem tud róla?
Apósom, baromira fura szerzet számomra, egyszerűen nem tudom, hová tenni az ürgét és próbálom megérteni és nem itélkezni felette, de egyszerűen nem megy. A feleségem szülei 8 éve elváltak, anyósnak lett egy új párja, apósom, meg valahogy visszavedlett egy családapából egy napról-napra tengődő tinédzserré, akinek nincs egy vasa sem, albérletben él és konkrétan teljesen elhanyagolja a gyerekeit -a feleségemnek van egy huga, amennyire tudom, ővele sem tartja a kapcsolatot-.
Amikor megtörtént a válás, nem volt veszekedés vagy feszkó, sőt, még a feleségem próbált is segiteni az apjának, hogy valamennyire normalizálódjon az élete, ő talált neki albérletet és még a kapcsolatot is próbálja tartani, de, ha ő nem hivná fel az apját, nem tudom, hogy tudnánk-e egyáltalán az öregről és az a legfurább ebben, hogy, amig házasok voltak sem segitett nekünk túlsokat, vagy nem volt túl érdeklődő. Próbálok nem fejet vágni, amikor évente egyszer találkozunk és nem elvenni a feleségmtől az örömöt, de egyszerűen nem értem, hogy lehet valaki ennyire nem törődő érdeklődő a saját gyerekeiről. Anyósom, vagy az én szüleim sem szentek, de mi legalább próbálunk kapcsolatot tartani velük és ők próbálnak segiteni nekünk, ahol tudnak, még úgy is, hogy ez nem elvárás a részünkről. Apóst meg egyszerűen nem értem.
válasza:Az fontosabb és mélyebb kérdés, hogy téged és főként a feleségedet miért érdekli?
Tudom,nem lesz válasz, mert ez pszichoterápia és traumafeldolgozás kategória.
Én a feleségemen meg a sógornőmön azt látom, hogy próbálnak valamilyen kapcsolatot fenntartani az apjukkal, nyilván van rá igényük, hiszen, él az öreg, de, ha ők nem eröltetnék ezt, akkor nem tudom, hogy az após hivná-e őket egyáltalán.
Én a saját részemről, meg a feleségemet próbálom óvni attól. Nem akarom elvágni a kapcsolatot az apjától, csak nekem az baromira fura, hogy olyan, mintha ez egy egyirányú igény lenne, miközben tudomásom szerint az égvilágon semmiféle feszkó, vagy összeveszés sem volt vele.
Azt azért megjegyezném, hogy a feleségemmel való megismerkedésünk óta, én nem emlékszem, hogy ő bármiben is minimálisan is segitett volna nekünk, vagy a páromnak.
válasza:Vannak olyan férfiak, akik csak azért vállalnak gyereket, mert a társuk gyereket szeretne és/vagy mert a társadalom ezt várja el egy pártól, azaz ez a megszokott, ez a normális, de egy ilyen típusú férfinál, amint megszakad a párkapcsolat, megszűnik apaként gondolkozni, apaként funkcionálni. Ez lehet a magyarázat arra is, amikor válás után a férfiak egy része nem fizet gyerektartást és nem tart kapcsolatot a gyerekével.
Nekem viszont az szúrt szemet, hogy a leírásodban többször is szerepel, "nem segít nekünk". Sok helyen nem divat, nem elvárás, hogy a felnőtt, önálló életvitelre képes fiatalt a szülő segítse anyagilag. Neked ez miért kérdés, miért fontos?
A segitség az nem mateirális számomra, hanem érzelmi, kötődés értékü. Tudom, hogy, ha bajba kerülnénk, megakadnánk, a szüleimre, számithatunk, mert segitenének, ha baj van, azzal is tisztában vagyok, hogy anyósomra ugyanigy számithatunk, mert ő is ilyen. Ez ad nekem egyfajta bizalmi viszonyt és biztonsági érzést. A feleségemet sajnálom és próbálom a csalódástól védeni, mert az apjára tudom, hogy nem számithatnánk, ha baj történne.
Ez nem pénzbeli érték, nem autók vagy lakás, hanem szimplán az, hogy, ha baj van, tudunk kihez fordulni segitségért. Maga a tudat.
Nekem talán ez a bizalmi hiány az, ami a leginkább hiányzik apósomból és sosem volt meg vele kapcsolatban, mikor még együtt volt a család sem.
És akkor sem értettem ezt nála, hogy gyakorlatilag teljesen magára hagyta a lányait, de a válás óta szerintem ez még rosszabb lett.
válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!