Kinek mi a véleménye? Anyósom túl messzire megy vagy igaza van?

Kb egy éve költöztem be anyósomékhoz párommal mert elég keményen megszorultunk és közben az anyósom anyósa is egyre betegebb lett, kellett a segítség. Van egy külön bejáratú szoba amit megkaptunk a tető térben. Picike de nekünk tökéletes. Nagyon hálásak vagyunk érte, hogy segítenek a nehéz időszakokban, viszont kezd elegem lenni abból amit művel az anyós és a család. Párom szorongásos beteg és rendszeresen szed rá gyógyszert. Én is hasonló problémával küzdök de nem szedek semmit. Leépítés miatt elvesztettem a munkám augusztusban így munkanélkülire kértem magam életemben először. Bent mondták, hogy vannak támogatott képzések így beiratkoztam egyre közben alkalmi munkákat vállalok ahogy tudok. Párom közben sajnos szenvedett itthon egy balesetet ami hosszabb felépülést igényelt így nem tudott dolgozni ezért kirugták. Jelenleg ő is alkalmi munkákat vállal amíg nem lesz fix munka. Anyósom az ideköltözés elején nagyon gyakran járt be szó nélkül a szobánkba mindenféle hülye indokkal. Elmondtuk többször is neki szépen, hogy ezt ne mert ez rohadt kellemetlen nekünk, mikor éjjel 11 kor beront ránk, hogy megkérdezze mit főzzön másnap közben jól körbe néz a szobában és mindenbe bele köt arról nem beszélve hogy bugyiban feküdtem a pucér páromhoz bujva amit jól kifigurázva megjegyzett, hogy "de kényelmesen el vagyunk itten kérem"... Egy idő után sikerült páromnak egy vita hevében elérni, hogy többet nem járt fel csak ha fontos volt mint mikor cső törés volt. Kb 1 honapja fel jött mikor aludtam kora este, hogy ő jött a motyóért amit ki kell vinni a garázsba. Néztem rá, hogy mi a bánatról beszél. Neki mániája, hogy télen a nyári cuccokat zsákokban a garázsban tartja, nyáron pedig a téli cuccokat, mert konkrétan kb 500 cipője van neki. Nem gazdagok, sőt, alig jövünk ki egy hónap végén 0-ra, de ő agyba főbe költ hülyeségekre és gyűjtöget is. Mikor ideköltöztünk mondtuk, hogy mi fizetni szeretnénk a rezsi egy részét amire azt kaptuk, hogy nem kell. Meg köszöntük. Ma oda jutottak a dolgok, hogy egy családi kupak tanács során szinte őrjöngve kiosztott minket, hogy ha nem tartjuk rendben a szobát (rendben van) akkor leszarja és pajszerral töri be az ajtónkat és kidobál mindenünket, leszarja mi mennyibe került. Mintha a saját cuccairól beszélne. Pici a szoba és tető tér ráadásul így nem tudunk úgy mindent elpakolni sajnos. Nem fér el minden ruhánk a szekrénybe, viszont én biztosan nem rakom ki az egerektől hemzsegő garázsba semmimet. Nő létemre alig van ruhám egyébként. Szóval erre az volt a megoldás hogy vettem 2 nagy műanyag dobozt az ágy alá a cuccainknak. Mikor utoljára fent volt akkor ami esetleg szemet szúrhatott neki az a szennyes kupac volt amit másnap ki is mostam. Minden héten 2x mosok fel és portalanítok, hetente húzok ágyat és még a lakás többi részén is kiveszem a részem, főzök mosok takarítok rájuk is. A sógornőm az viszont semmit... Egész nap abból áll a sógornőm, hogy hisztizve hazaesik bezabál alszik este bezabál alszik... Ha megkéri az anyja, hogy segítsen neki akkor üvölt az anyjával, hogy hagyja már a picsába ő nem szolga. Anyósoméknak van 3 tacskó féle kutya is akik ki be járnak így mindig csupa kosz a lakás. Minden kutyaszőr állandóan. Én nem teszem neki ezt szóvá mert ő dolga. Viszont a mi szobánk jóval tisztább mint a lakás többi része. Mégis mi vagyunk a lusta trehány disznók. Párom is ugyan úgy főz és takarít amikor tud vagy kell. Szerintem túl messzire ment ma. Párom 2 órán át hányt a stressz miatt ezek után és utána a fejéhez lett vágva, hogy alkoholista biztos berúgott. Egy kortyot nem ivott. Szokott néha inni 1-2 sört mint minden ember. De nem részeges. Nem napiszinten. De ha így felcseszik akkor leszokott menni a kocsmába egy kicsit, hogy lehiggadjon. De nem alkoholista. Nagyon csúnyán le lettünk cseszve mint valami óvodások. 26 évesek vagyunk és igyekszünk normális életet élni de sajnos nem volt könnyű az évünk eddig. Rengeteg veszteség ért minket. Márciusban elvesztettem egy magzatot sajnos ami mindkettőnket padlóra küldött. Ezt anyósom is tudja. Próbáltam ezerszer értelmesen kommunikálni az anyósommal, de rohadtul önfejű és makacs. Képes át gázolni másokon. Nem tisztel senkit és semmit. Mindennek úgy kell lennie ahogy azt ő diktálja. Még a munkánkba is megpróbált beleszólni többször is. Párom és én erősen össze tartunk szerencsére. De szerintem ez az egész helyzet nem korrekt. A sógornőm segge ki van nyalva. Mi nekünk is ezt kell tennünk vagy balhé van. Folyamatosan sérteget minket a sógornőm néha nagyon erős beszólásai vannak és ha mi egy picit is vissza szólunk, hogy megvédjük magunkat, azonnal mindenki ránkförmed és mi vagyunk a szemetek, hogy mi milyen jogon szólunk be neki. Kezdek besokallni viszont sajnos nem tudunk most költözni még pár hónapig. Nem tudom már mit tehetnék. Szörnyen bánt, hogy nem tudok velük dűlőre jutni. És rohadtul zavar ez az egész. Hogy minden nap a megvető pillantásokat kapjuk és mindig basztatva vagyunk mindennel...