Létezik olyan, hogy az ember nem változik? Anyósom az első perctől kezdve gyűlölt utált engem, ez az érzés megmarad vagy lehet e ezek után szeretet érezni neki felém?

Csak úgy a semmiből biztos nem. Ha szép lassan átment volna a dolog az egyik irányból a másikba, azt mondom, még csak csak. De így rámondásra esélytelen.

Bár azt a felfogást nem értem, hogy az unokájával mi baja van. Elvégre a fia gyermeke. Utálhatja a gyerek anyját, bánja fene, de legalább ne a gyerekkel legyen már köcsög.

Kérdező, ha szeretnéd, hogy jó kapcsolat legyen, meg is kérdezheted, hogy mi a gondja veled, és megpróbálhatjátok megoldani. Ennek viszont kevés az esélye. De nem 0. Egy próbát megérhet a gyerek és a férjed érdekében. Ha meg nem, akkor meg nem.

Férjed amúgy mit szól az egészhez?

Szerintem (és most tekintsünk el attól, hogy anyós vagy rokon vagy egyszerű ismeretlen) egy olyan tudatalatti reakció/érzés, amit nem lehet befolyásolni és nem feltétlen van rá ésszerű magyarázat.

Mindenkinek van olyan ember az életében (nekem is), akivel elbeszélget mondjuk a munkahelyén, valójában teljesen jó a viszony, de eszedbe nem jutna privát meginni vele egy kávét. Mert egyszerűen a jelenlététől feláll a szőr a hátadon és sokszor megmagyarázni sem tudod.

Meg van olyan, akivel 2 szót nem váltottál de szimpatikus, lenyűgöz ahogy beszél vagy gondolkodik vagy akármi. És itt most nem női-férfi "kapcsolatról" beszélek.

Ezért igaz az is, hogy tök hülyeség megjátszani magad, meg az emberek kedvébe járni akár áldozatok árán is, mert ha valakinek "kémiailag" nem vagy szimpatikus, akkor a fejeden is pöröghetsz, akkor sem leszel az. Meglát és borsódzik tőled a háta. Minden ember így működik.

Nyilván kompromisszumokat lehet kötni, amibe ugye mind2 fél szerepet kell hogy játsszon, de az akkor sem lesz olyan, mint aki első pillanattól kezdve szimpatikus számodra.

Szerintem ilyen nincs. Az én anyósom is gyűlölt engem, mert az ő fejében az élt, hogy a férjem majd újra összejön a középiskolai barátnőjével, és végül őt veszi el, így minden másik lányt gyűlölt és el akart hajtani tőle. Ezer módon akarta tönkretenni a kapcsolatunkat, aztán mikor jött az unoka, színpadiasan félresöpörte a gyűlöletet, és a legjobb barátnőm akart lenni, meg mindig az unokával lenni. Én sosem rajongtam ezért az ötletért, de nem voltam bántó vele szemben. Aztán szólt a sógornőm, hogy mindennek le vagyok hordva, amint kiteszem a lábam, a gyerekre is megjegyzéseket tesz, meg szukának nevez. Ennyit a nagy szeretetről.

Utána megmondtam neki, hogy az anyjával szórakozzon, ne velem, és nem engedem hozzá a gyereket sem.

Nagyban függ attól, hogy szimplán csak a tömör rosszindulat miatt rühell téged, vagy van alapja az utálatának. Az első esetben kb. lehetetlen, hogy ez változzon, mindegy, hogy mit teszel, a másik esetben pedig te is változhatsz, így ha már nem lesz alapja az utálatnak, akkor az ő véleménye is változhat. Nyilván ehhez is kell egy bizonyos fokú intelligencia, ami nem mindenkinek van meg. Ahogy látom, inkább az első eset áll fenn nálatok.

Egyébként meg, aki utál, azzal nem kell egy levegőt szívni, ez ilyen egyszerű.