Létezik olyan, hogy az ember nem változik? Anyósom az első perctől kezdve gyűlölt utált engem, ez az érzés megmarad vagy lehet e ezek után szeretet érezni neki felém?
Azt mondják akit egyszer utáltunk, azt később sem fogjuk szívből szeretni hiszen az érzéseket nem lehet erőltetni.
Anyósom gyűlölt engem, de valami egészen elképesztő beteges módon az első 6 évben, aztán jött az unoka, őt se szereti. Én megszakitottam vele a kapcsolatot 2 évig, aztán a gyermekem és a férjem kedvéért kibekultunk és hát próbálkoztunk az elmúlt pár évben "szeretni" egymást, de nem hiszem, hogy anyósom szeret engem és a gyereket, csak megjatssza.
Tehát emberi jellemvonas, hogy ha valakit utálok, akkor azt utálni fogom egy életen át vagy hirtelen érezhet ez az ember mély szeretetet a menye irányába?
válasza:Szerintem, ha valaki iránt hosszú időn át heves ellenszenvet érzünk (tehát nem csak az első benyomás pillanatában), akkor az a későbbiekben soha nem tud átváltozni őszinte szeretetté. Maximum a másik fél kulturált elviselésévé. Nincs is ezzel semmi baj.
Én nem hiszem, hogy a szeretet akarat kérdése lenne csak. Én az anyósom személyét az első hónapoktól fogva iszonyú ellenszenvesnek érzem, és ez 12 év után sem változott. Beleszólna minden személyes dolgunkba, döntésünkbe. Örökké kritizálna, parancsolgatna, alpárian bunkó stílusa van, és iszonyú agresszív stílusban kommunikál. Őt nem csak én nem szeretem, hanem a saját családtagjai, ismerősei sem. Mégis hogyan tudnám megszeretni? Az csak hazugság lenne? Vele hogyan lehetnék jó viszonyban? - Nem is akarok abban lenni, mert a pszichiátrián kötnék ki, ha rendszeresen a világnézeteit, meg az agresszív megjegyzéseit hallgatnám. Kulturált távolságtartást, azt igen, tudunk egymással kialakítani. Nem keresem soha a társaságát, csak és kizárólag a közös családi ünnepeken vagyunk együtt. Ilyenkor semleges vagyok vele, nem figyelek oda a beszólásaira. Ha az unokához jön időnként, elviselem. Hagyom, hogy ketten legyenek, én inkább háttérbe vonulok. Ha elkezdi a parancsolgatós dolgait, elengedem a fülem mellett. Nem szidom, nem bántom, nem veszekszünk. De soha nem tudnék jó viszonyban lenni vele, mert nem tudom megerőszakolni saját magam. Ha rendszeresen találkozgatnánk vagy beszélnénk, már kb. megöltük volna egymást.
válasza:Köszönöm a további válaszokat! Nagyon örültem nekik.
Valóban az első verzió áll fenn, ahogy megpillantott az első másodperctől kezdve gyűlölt engem anyósom. Közölte velem, hogy ahol én tartózkodom ott rohad a levegő. Pedig egy szerelmes kedves aranyos fiatal lány voltam, semmi rosszat nem tettem senkinek, alap volt, hogy tisztelet adtam neki, de mégis valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nem bírt engem elviselni. Az eljegyzési vacsorára sem jött el, azt mondta az egy kötelező pofavizit.
Az unoka érkezése előtt is nevetgélve kibeszeltek a barátnőjével úgy, hogy én ott ültem és hallottam, hogy nem akar nagymama lenni, le fogja tagadni az unokáját, azóta nem keresi, nem viszi sehova kirándulni moziba vagy bárhová, hozzánk nem jön, mi menjünk amitől nekem már herótom van, mert egészségtelen az otthona számomra. Az unokától kapott egy fotót képkeretben amin a gyermek van, és kidobta a szemétre az anyós , hetekkel később láttam meg. Valóban nem változik meg az, aki egyszer utált, én se tudnék
válasza:Igazatok van teljesen.
Csak jól tudja előadni magát, negédes kedves a fiával, és a férjem persze nem akar vitát, és azt kéri én se szítsam. A férjem el van nélküle, nem vágyik az anyja után, de amikor mondtam neki, hogy nem akarok karácsonyra kimenni hozzá, akkor azért megdöbbent,és ez nekem rosszul esett.
Most már nem fogom megengedni senkinek, hogy ne emberként bánjanak velem, akármennyire is szép a csomagolás.
válasza:15.
Megdöbbent a férjed?
Szánalom...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!