Mit tennétek, ha az anyósotok ilyen dolgot mondana rólatok?

Néhány hónapos volt a kisfiam, imádtam, szerettem, boldog, mosolygós kisbaba volt. Hallottam, hogy a férjem mondta édesanyjának, hogy én nagyon jó anya vagyok.

Erre anyósom halkan ezt mondta: "Csak ösztönösen fiam, csak ösztönösen!"

Mindketten azt hitték, hogy nem hallom.

Másik eset: ismerem anyósom szomszédait, mert valamikor ugyanabban a lakásban laktunk a férjemmel. Miután elköltöztünk, anyósomék költöztek oda.

Az egyik idős szomszéd néni nagyon szeretett. Gyakran segítettem neki bevásárolni, cipekedni ő pedig gyakran hozott nekem finom sütiket.

Anyósom is barátkozott a nénivel, de a néni őt annyira nem kedvelte, mint engem. Egyszer beszélgettem a nénivel és elmondta, hogy anyósom nem titkolja azt, hogy utál engem.

Kérdeztem a nénitől, mi baja van velem, miért utál?

A néni azt mondta, hogy anyósom sokat hazudik rólam, kitalál mindenféle rossz dolgot, de leginkább azt szokta mondani, hogy az a baja velem, hogy nagyon buta vagyok.

Még azt is elmesélte a néni, hogy anyósom már több hónapja rendszeresen heti két alkalommal szépen felöltözött, kisminkelte magát és azt mondta neki, hogy megy hozzám takarítani, mert nem tudja elviselni azt, hogy a fia koszban él, mert én nagyon igénytelen vagyok.

Soha nem takarított nálam! Ezeken a napokon nem is járt nálunk! Fogalmam nincs, hogy hova járt.

A néni megjegyezte, hogy végig tudta, hogy ez nem igaz, mert jól ismer, tudja, hogy nálam tiszta a lakás, másrészt meg azért is, mert olyan szép ruhában, kisminkelve senki nem jár takarítani.