Hogy álljak anyósékhoz? Nem utálom őket, és sokszor segítenek, tudom számíthatunk rájuk a bajban. Nem is akarok összeveszni. Viszont sokszor van kéretlen véleményük, kéretlen tanácsuk, és nehéz meghúzni a határt mert támadásnak vennék.

38-as: veled értek egyet. Azért, mert valaki rokon, még ha nem is tekintem annak, de a házastársam családja, nem kell állandóan békétlenkedni.

Arra is kell gondolni, hogy a házastársam családja, tehát ha velük háborúzom, a házastársamnak valószínűleg nem esik jól.

Nekem például a nagypapám szokott bölcs dolgokat tanácsolni, legalábbis szerinte bölcs tanácsok, de szeretem őt, és megköszönöm neki, aztán úgy csinálom, ahogyan akarom. Gyerekkoromban játszott velem, jókat nevettünk együtt, szeretett és szeret, csak nem fogok vele harcolni, amikor már öreg. Meg egyébként sem. A barátoknak minden elnézzek, a hozzátartozóimnak meg már semmit, mert most ez a divat?

Persze, ha parancsolgat egy hozzátartozó, hogy ezt meg azt tegyem meg a kényelme érdekében, az más dolog. De azt is el lehet hárítani anélkül, hogy őt a pokolba kívánnánk.

Mert te a nagyapádat szereted, van közös múltatok, megalapozta a toleranciát. Azt anyóst a kérdező nem szereti. Az se igaz, hogy a házastársnak ez automatikusan bántó, nem, a házastárs simán egyetérthet a mennyel-vővel az anyós-após ellenében.

Azt meg mondta valaki, hogy a barátaidnak mindent nézz el? Én nem hallottam. Legfeljebb akinek ismétlődően el kell nézni valamit, az nem a barátom.

41.

Jó neked, hogy bölcs rokonaid vannak és kisimúlt idegrendszered.

De amikor buta okoskodók vesznek körül, miközben te tele vagy problémákkal, amit még elmodani sem érdemes, mert csak lehúznak és mindig mindent egyedül kell megoldanod, szinte gyerekkorod óta.

Bizony, akkor oda lesz a család iránt érzett nagy ájtatosság.

41-es vagyok. Úgy már más, ha valaki megalapozta a toleranciát, mint a nagypapám.

Ilyesmi eddig nem volt a hozzászólásokban.

Úgy tűnt, mintha egy családtagnak még kérdeznie is tilos lenne, mert az is zaklatás, és beleszólás a másik életébe. Ha nem így van, akkor jó.

Mert kivel legyek elnéző, ha nem a családtagjaimmal?

Addig, amíg nem teszik tönkre az életemet az örökös, felesleges nyomulással. Ilyesmit valóban nem tapasztaltam a családomban. De ha rossz irányba mentem, akkor megmondták, és ezt féltésből tették. Ezért soha nem haragudtam, és nem érzem magamat ezért csicskának. Ha igazuk volt, beláttam. Egy-két hatalmas baklövéstől megóvtak, még felnőtt koromban is.

Elkezdett közeledni hozzám egy jól szituált, tanult ember. Egyik családtagom megtudta, hogy felesége van az illetőnek, sőt, veri a feleségét. Miért ne szólt volna? Ennek alapján én is lenyomoztam, és sok csalódástól menekültem meg.

Vannak itt olyan hozzászólók, akik ezt is csicskáztatásnak vélik. Pedig nem az. Hanem hasznos "beleszólás".

44.

Még mindig nem érted miről van ITT szó.

Elég málészájnak tűnsz.

46.

Nem. Egy idegen.