Hogy álljak anyósékhoz? Nem utálom őket, és sokszor segítenek, tudom számíthatunk rájuk a bajban. Nem is akarok összeveszni. Viszont sokszor van kéretlen véleményük, kéretlen tanácsuk, és nehéz meghúzni a határt mert támadásnak vennék.
Nem fért ki, de vannak nem tetsző reakcióik is, amikre szintén nehéz megmondani hogy problémásnak találom őket, mert szintén kötekedésnek, szájalásnak vennék.
Én vagyok a nő, és a férjem is látja ezeket a problémákat, csak ő leszarja, nem veszi a lelkére, én meg igen.
válasza: válasza:
válasza:Köszönöm a válaszokat, több megközelítést adtatok.
Nem válaszolok most mindre konkrétan, de pár infóval kiegészítem a mondandómat.
Nem lakunk náluk.
Azt nagyon látom, hogy jó lenne az ügy érdekében, ha többé nem szorulnánk a segítségükre. Remélem, és hiszem is, hogy így nem lesz többé ilyen. Viszont a jövőben is szeretném, ha szívességekben számíthatnánk rájuk, persze ők is ránk. De a segítség meg a szívesség közt sok különbség van, mert a szívesség nélkül kibírja az ember, ha azonban segítségre van szükség, akkor rá vagy utalva arra, akitől kapod... Na ilyet nem akarok többet. Nem is lesz.
De azért nem lesz könnyű, mert ha visszagondolok most egy konkrét esetre, ami 2 hónapja volt és nagyon zavart, hát ha én arra kimondtam volna amit gondolok, veszekedés lett volna... Nem akarok se veszekedést, se meghunyászkodást pedig a jövőben... Pedig amúgy ezt az esetet is simán le lehetne szarni, csak sajnos lelkemre vettem. Az a baj, hogy ez bolondság. Az lenne tőlem az okos, ha a következő hasonló esetet vagy tényleg leszarom, és nem is zavar, vagy pedig, ha nem tudom leszarni, akkor egyből meghúzom a határt, hogy nekem ez nem fér bele.
válasza:Véleménye mindenkinek van, és két ember véleménye ritkán egyezik mindenben. Ezzel az anyosok-menyek is így vannak. Nem azért, mert anyósok-menyek, hanem mert emberek. Nagyon nem tanuljuk meg nem totál mellre szívni és letüdőzni ezt. Van, amit ráhagyok anyosra, volt, amire azt mondtam, hogy tudom, hogy ebben nem gondolkodunk egyformán, de én így és így látom jónak.
Ettől még nem kell egymást utálni vagy begorcsolni.
válasza: válasza:Felnőttek vagytok, szóval pontosan milyen segítség kellene? :D
Amúgy meg, vagy-vagy: vagy elfogadjátok a segítségüket, aztán hallgatjátok, a beledumát, vagy felnőttként viselkedtek és önálló döntéseket hoztok és önállóan cselekedtek.
Meghúzzátok a határokat akkor is ha nekik nem tetszik.
válasza:Amúgy meg nem kell odajárni hozzájuk, ha ennyire nem bírjátok elviselni egymást és ők is beleugatnak a dolgaitokba.
Nem kapcsolatmegszakítás, csak nagyon ritkítani. Én sem járok olyan emberekhez, akinek a viselkedésétől falnak megyek.
válasza: válasza:11.
Nekem az adjon tanácsot, aki az adott témában jobban csinálta és példát lehet róla venni.
Anyós, após, szüleim, semmiben nem jobbak sőt!
Tudod ki fog ezeknek mosolyogva bólogatni? :D
Aki pedig példaértékű az adott témában és szívesen venném a véleményét, az nem dumál bele mások életébe.
Mert sikeres, elégedett, magával van elfoglalva, nem pedig egy frusztrált okoskodó, a 0 eszével.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!