Átmennétek anyósékhoz hetente/kéthetente vasárnapi ebédre? Egészséges egy városban lakni?

Igen, mi találkozunk anyósomékkal majdnem minden hétvégén, olyan is előfordul, hogy valamiért hétköznap öszefutunk. De mi jó kapcsolatban vagyunk, szeretjük egymást és kicsi gyerekek vannak, ők meg pláne igénylikk a nagyszülőkkel való találkozást. Amúgy ők a városban laknak, mi a v@ros melletti egyik településen, kb. 25 perc választ el minket, de főleg mi megyünk, mert gyakran bemegyünk hétvégén a városba valamiért délelőtt és onnan megyünk ebédre, vagy az egyik unoka marad ott, míg mi ügyet intézünk.

Az én anyámmal biztos nem találkoztam volna ennyit, amikor még tartottam vele a kapcsolatot, akkor is elég volt belőle 2-3 havonta egy alkalom.

Persze, előfordul, hogy mi sem találkozunk egy-egy hétvégén, ha sok dolgunk van, főleg tavasszal és ősszel a kerti munkák idején, de ha mi nem is megyünk, ők elszaladnak megnézni egy órára az unokákat.

Nekem amúgy olyan fura, akik azt írják, így meg úgy szeretik egymást, de havi egyszer találkoznak a szüleikkel, nem tudom, ha ennyire nincs igényük egymásra, hol az a nagy szeretet. Nem baj, ha nincs, csak minek ezt hazudni maguknak, hogy jó a kapcsolat, én se hazudom a saját anyámról.

Ebédre nem, de pl egy délutáni kávéra szívesen átmegyek, és szívesen látok bárkit egyeztetés után!, de az max 1-1,5 óra, nem kapásból fél délutános elfoglaltság.

Sokkal lazább, tervezhetőbb, és nincsen feszengés, hogy

1. mikor lesz már ebéd (én korán reggelizek, így legkésőbb fél egykor már éhes vagyok)

2. mikorra menjünk

3. jó volna hazamenni, de jaj, még sütikézni is akarnak

Exeméknél minden második héten! program volt a szülőknél ebéd. Egy városban lektunk, de félóra autóútra amikor nem volt forgalom.

Elindultunk 11-kor, és sokszor még délután háromkor is ott bsztuk a rezet.

Aztán egy idő után megmondtam, hogy én nem megyek. Elegem van, hogy az öt munkanap mellett még a vasárnapok is menjenek el ilyenekre.

Nyilván én voltam a rugalmatlan, és sorolhatnám - végül szakítottam vele.

A barátoméknál hálisten nem kell ez a kötelező pofavizit, néha 2-3 hónapon keresztül sem megyünk egyikünk családjához sem, mert más programunk van hétvégére. Olyan, ami kikapcsol.

Ilyen problémánk nincs, mert sosem hívnak meg minket.

De ha olyan lenne a helyzet, hogy szeretnének minket és meghívnának, akkor én örülnék és el is mennénk. 2 hetente nem feltétlen, de havonta 1 szer ha úgy esik... Vagy 2 havonta. Mikor hogy van idő meg program. Deee mint mondtam, nekik semmi igényük ránk. Ezért nem hívom meg őket én se, minek ha nem szeretnek minket. Ezért nyugodtan lakhatnánk egy városban is, úúúgyse foglalkoznak velünk. Hát anyósom itt jön el felénk haza fele és így se jönne be. Csak kizárólag hozzánk sem jött be legutóbb se, csak mert erre volt dolga. Mostanában csak így jött be, vagy mert valaki máshoz mentek de akkor már betérnek ide is na... De nem mi voltunk az elsők! Hát ennyit az ebédekről.

Ha nincsen egyéb dolgunk és közelben élünk akkor átmennék. Ellenben nem szervezném erre az életem, szabadidőm. Ha van egyéb programom, akkor azt választanám helyette.

Ha egy városban lakunk akkor ebéd helyett inkább munka utáni összejövetel, vacsora lenne jobb választás. Azt le lehet tudni hétköznap.

Az ebéddel a fő bajom, hogy pont a nap közepén van, se előtte se utána nem nagyon lehet mit csinálni, ezért jobb a vacsora. Vagy szervezzünk közös programot.

Ha kellemesen telik az idő és a résztvevők élvezik, akkor miért ne?

Nálunk az apukám főzött az egész családnak (10 fő) és akkor együtt voltunk.

Nem volt kötelező, de jó volt.

Amikor a gyerekeink kicsik voltak nagyon sokat segítettek.

Vasárnaponként a férjem megy az anyjához, én is megyek a saját anyámhoz.

Nem mennék az anyósomhoz, pedig jóban vagyunk.