Anyósékkal/szülőkkel lakni nektek milyen nehézségeket jelentett?

Én egy régi osztálytársamról (nő) tudok nyilatkozni.

Az anyósa elérte, hogy viszonylag hamar felbomoljon a házassága (beleszólt az alvási szokásaikba.)

A ház elrendezésével és a közös térrel kapcsolatban nincs információm.

Nekem a párom erőltette az ilyen jellegű összeköltözést. Nem értettem mi a jó benne.

Én az anyámmal laktam, hozzánk költözött, 65nm-es kis házba (15nm szoba) . A rezsibe nem nagyon akart adni, kajába se, mert az anyja azt mondta hogy "aki szereti a párját az nem kér tőle pénzt".

Egyszerűen semmi helyem nem volt a szobámban. Megfordulni alig lehetett (2 személyre ki volt húzva az ágyam, ott voltak a cuccai is stb). Nem lehetett így élni. Elköltözni se akart. Egyszer éjszakás műszak után hulla fáradtan megelégeltem a jelenlétét és rendőrt hívtam rá 😂 vigyék innen 😂 még sírtam is, annyira ki voltam...végre elment és tudtam a saját szobámban aludni. Egész nap aludtam.

Könyörgött, hogy költözzek hozzájuk akkor én. (nekem havi 30at kellett volna náluk fizetni, míg ő nálunk ingyen volt)

Miért nem lehetséges amúgy az, hogy mindenki a saját anyja nyakán lakik? Minek kell ilyen formában nyomorogni?

Végül nagy nehezen belement az albérletezésbe (mInEk TömJüK mÁs ZsEbÉéét) és ott nem voltak gondok. A rezsi rá eső részét is fizette, kaját is. (egy ideig az egészet vele fizettettem, amiért ingyen lakott nálunk, tőlem pedig elvárták volna hogy fizessek náluk)

Minden, mert nem bírták ki, hogy ne pfázzanak bele mindenbe, pedig "csak az udvar" volt közös.

Elköltöztünk.

Laktunk anyáméknál is és anyósnál is.

Mi albérletbe költöztünk őssze. Vettünk egy saját házat, ami rosszabb állapotú volt, mint gondoltuk. Igy a felújítás húzodott, pénzünk elment az albérletre.

Anyám felajanlotta hagyjuk ott az albérletet, annak az árát forgassuk a házba, haladjunk.

4 hónapig laktunk anyáméknál, én mondtam azt, hogy elég. A régi szobám ott volt, oda mehettünk. (Bútoraink, nagy dolgaink mentek az új ház garázsába). Elfértünk, nem volt a hellyel baj. Nagy szobám volt, nagy házban éltem gyerekként.

Engem ami megőrjített, anyám spórolása. Ha 5percnél tovább zuhanyoztam, verte az ajtót. Ha napi 2 kávénál tóbbet ittam, kiselőadást tartott. Villany, tv este? Felejtsd el. Gyerekkoromban pedig nem volt ilyen. Rezsibe is beleadtam, konkrétan a villany és víz számlát abban a 4 hónapban én fizettem.

Mentünk anyósékhoz.

Ott is hatalmas ház, de nem volt benn egy szabad szoba sem számunkra 🤦‍♀️

A garázs felett volt egy szoba kialakítva, távol a háztól. Egy kicsi szoba. Benne volt az ágy és egy szekrény, tv, Ennyi. Ha fürdeni, wc-re, konyhába akartam menni, akkor ki az udvarra, kb 20m séta a bejáratig. Tél végén költőztünk oda, mondani sem kell, fürdés után milyen kellemes volt kifutni az ágyba.

Nyár elején költöztünk el, mert megdőglöttünk a melegbe.

Ugyan az, mint anyám pepitában. Csak az volt a rosszabb, hogy itt még az is probléma volt, hogy mikor értünk haza, mikor mentünk ba a fürdőbe, mikor használtam a konyhát.

Rezsibe ugyan úgy beszálltunk, mégis télen ne fűtsünk, nyáron ne hűtsünk...

Igy én csak aludni jártam "haza". Kivoltam idegileg.

Így nem egész 1 évet éltünk a szülőkkel, akkor azt mondtam nekem ennyi volt.

A félkész házba beköltöztünk inkább, majd apránként ujítottuk tovább.

Panel lakás, külön szoba. Nem szóltak bele az ő szülei semmibe és túl sok pénzt se kértek tőlem. De mégse olyan volt. Nem lehetett egy jót olelkezni, vagy pusziszkodni, ha éppen nem volt senki a konyhában pl, de akkor rögtön ott termett valaki... Csak a szobába lehetünk kettesben.

Mondjuk nem ez volt a konkrét ok, hogy végül otthagytam, de ez is benne volt a zsákban. Ezt én nem csináltam még egyszer, pedig neki rendes szülei voltak.