Torkig vagyok a rokonokkal, de egyhónapra jöttünk vendégségbe. Hogy vészeljem át?

Ha pedig Mauritius, ott is vannak páran. De azt nem hiszem mert ott mindenki beszél angolul, itt már kevésbé. Szúnyogokkal meg vigyázz mert a dengue nem játék.

Egyébként simán béreljetek egy autót, és mászkáljatok, én biztos nem ülnék egy helyben és várnék a sült galambra. Vagy fél egy helyi buszra, és menni - ha nincs is sok még nem is jó épp a tömegközlekedés, de azért A pontból B pontba biztosan el lehet jutni csak meg kell nézni az interneten hogy milyen helyek vannak a közelben. (TripAdvisor pl). Van rengeteg szép hely az ilyen szigeteken, amit érdemes megnézni, és nem a család nyakán lenni egész nap. Vagy a férjednek sincs rá igénye, hogy megmutassa a feleségének ahonnan származik? Ezt mondjuk furcsállom, de szerintem ez viszont az alapvető probléma. A családját megváltoztatni nem fogod, viszont az is tuti, hogy érzik, hogy lenézed őket. A szigetlakó népek egyszerű de büszke emberek, és mindig van bennük egy kisebbségi érzés a kontinensen lakókkal szemben. Ha ezt nem érezteted velük, akkor ők sem fognak rossz szemmel rád nézni. Hidd el 11 év alatt kitapasztaltam...

"én meg nem tudok mit csinálni egy ilyen helyen. Ülhetek egész nap a mangófájuk tövében és nézhetem ahogy a rokonok mutogatnak rám ès látványosan rólam beszélnek de nem èrtem mit mondanak."

Ha közelebb mész hozzájuk, még nyelvet is tanulhatsz, ha elmerészkedsz a konyháig, akkor segíthetsz is, és megismerhetsz egy csomó helyi receptet, konyhai eszközt és egyebeket.

Na ezért nem kell ilyen nagyságos európai pcsáknak keleti pasikkal összeállni. Bár ilyen jellemmel gondolom nem véletlen, hogy magyart vagy nyugatit sem tudtál fogni magadnak, azok nem tűrik, hogy úgy beszélj a családjukról, kultúrájukról, mint egy darab szarról, hanem kihajítanak, nem vagy te szent fehér istennő, mint sok afrikai/ázsiai szigetlakó szemében (nem a muszlim kultúrában nyilván, mondjuk ott pláne mernél így viszonyulni a családjához…).

Először is szögezzük le, hogy a gyerek nem a te tulajdonod, az apa ugyanolyan rangú szülő, tehát ugyanannyi joga van a családjával megismertetni a kicsit, mint neked a tiéddel. Sőt, a kultúrájával is, amit neked kötelességed elfogadni, ha odamész akár csak vendégségbe hozzájuk, nemhogy egy hónapra életvitelszerűen lakni. Otthon maradhattál volna, ha nem tetszik, nem fogott senki pisztolyt a fejedhez sem most, sem akkor, mikor gyereket vállaltál egy teljesen más kultúrából származó férfival. De haza is fáradhattál volna akár, ha ennnyire borzalmas ott minden. Hidd el, a családja nyelvtudás híján is tökéletesen látja, mennyire okádékul viselkedsz, mennyire végtelenül lenézed őket, az országukat, a lakhelyüket, mindenüket. És nem, a saját otthonukban baromira nem kötelesek egyetlen szót sem tudni angolul, mindannyian hozzád alkalmazkodni, hanem neked kellene elsajátítani a helyi nyelvet, ha kommunikálni akarsz. Ez nyilván eszed ágában sincs, ami még egy dolog, sok nyelv nagyon nehéz, bár pár szót illendőségből igazán megtanulhatnál, de mivel fikarcnyi tisztelet sincs benned a kultúra iránt, ahonnan életed párja származik, ezért ez nem meglepő. Csak még egyszer mondom, nehogy azt hidd, hogy a férjed családja annyira buta, hogy nem veszi észre. Örülj, hogy nem küldtek haza már az első héten. Én biztosan nem tűrnék meg a házamban egy pöffeszkedő luvnyát, aki egy szót sem hajlandó megtanulni a gyermekem nyelvén, pofákat vág mindenre is, cseppet sem nyitott a helyi élet iránt és ráadásul még ő van megsértődve és van képe szidni minket.

Ismertem hasonló hozzáállású, a szüleinek hála itthon elég jómódú hölgyeményt, kolléganőm volt és összejött egy török pasival. Minden hepi volt, az ő családja kedvesen fogadta a fickót, aki amúgy elég jól beszélt magyarul, mert itt élt évek óta. Aztán elmentek a férfi családjához látogatóba, akik egy tengerparti kis falucskában éltek nem túl messze a turistaparadicsomtól, de igen, az egy falu. A csaj mindenkinek dicsekedett, hogy megy egy hónapra, home office-ban dolgozni is tud kintről, kapnak egy különálló kis házikót, hát aztán csak annyit láttam, hogy 2 hét múlva hazajött, hogy nagy a dráma, kirakta a pasi. Majd előadta, hogy nem is baj, mert undorító helyen lakik, az csak egy farm, állatokat tartanak, hogy gondolja bárki, hogy ő majd nagy koszos juhászkutyákat, birkákat, csirkéket fog kerülgetni meg a veteményesből hozott zöldséget enni, hát az tiszta földes, nincs “fertőtlenítve” és amúgy meg a családja tök gáz, műveletlen, csak törökül beszélnek és nem akartak egy szót se megtanulni angolul vagy magyarul(!igen, a saját házukban, országukban), szóval nem is szóltak hozzá, csak kézzel-lábbal mutogattak, ő meg azt sem tudta megértetni velük, hogy neki főzzenek már normális, nem olyan “zaccos” kávét meg amúgy ő a sertéshúst is szereti, az miért nincs. Ráadásul a faluban nem volt egy rendes bolt se, csak ilyen gagyi piac és ott sem beszéltek az árusok semmi “emberi” nyelven. A kis házban meg ahol laktak, nem volt még tv sem és a macska folyton be akart jönni. Félelmetes volt hallgatni, hogy képes valaki az elvileg nagy szerelme családjáról, kultúrájáról ennyire tiszteletlenül beszélni meg ennyire nem tudni róla semmit (pl szerintem egy muszlim országban sertéshúst keresni elég nagy ostobaságra vall). Mintha valami ötcsillagos szállodába fizetett volna be, ahol jogosan kritizál. Aztán azért még lezárásképpen hozzátette, hogy a tengerhez is kellett vagy 2 km-t sétálni, túl meleg volt az idő ehhez meg nem igaz, hogy nincs egy busz, ami leviszi és tök koszos, hínáros volt a part is, miért nem takarítják, bezzeg Paralián milyen szép. És hogy túl sok volt a fejkendős nő, szerinte ez is nagyon illúzióromboló. És mikor ezeket elmondta a párjának, akkor nagyon kiabált vele, azonnal megmondta, hogy vége, még a repjegyét is megvette és másnap reggel kivitte a reptérre, anélkül, hogy ezt vele egyeztette volna. És ez milyen agresszív, nőket semmibe vevő hozzáállás.

Komolyan mondom, először azt hittem, hogy csak viccel, de nem, halálosan komolyan gondolta, mert teljesen megsértődött, mikor senki sem akart melléállni és a hapsit szidni. Még az a szerencse, hogy a gyerekig nem jutottak el, bele se merek gondolni, mégis milyen embert nevelne egy ilyen hárpia.

Továbbra sem világos, miért kellett anyósékhoz cuccolni. Nincs ott egy szálloda, ahová el lehetne menni, mint felnőtt különálló emberek csinálják, és ahol van magánélet, nem anyósék fenekében csücsültök 0-24???

Nem hiszem el, hogy ez nekik is jó így, vendégeltetni egyhónapon keresztül három másik embert, akiből egy egy kisbaba, aki sír, stb.

Kérdező, nyugodj meg, ha leírod a szigetet, innen senki nem fog a kérdésedre hivatkozva utánadmenni, leellenőrizni, hogy tényleg ott vagy-e, már csak azért sem, mert ez egy horribilis költségű utazás.

Én egy hónapig simán tudnám élvezni a tengerezést is, sajnos a magyar átlagemberek (mondom átlagemberek!) zöme nemhogy egy hónapra, de sokan egy hétre se tudják maguknak ezt megengedni. Egy hónapnyi szabadsága pedig az átlagembernek egész évre van.