Torkig vagyok a rokonokkal, de egyhónapra jöttünk vendégségbe. Hogy vészeljem át?

"Nem volt választásom" - na, ne mondd már, hogy felnőtt emberként képtelen vagy nemet mondani.

Én kedvelem az anyósékat, de még a saját szüleimhez SEM cuccolnék be egyhónapra.

Egyszer csináltam ilyet, a második hét végén megmondtam, hogy akkor most nézek a környéken egy szállást, mert sok.

Kedvesek meg stb, de teljesen más a bioritmusunk, gyakorlatilag zavartuk egymást.

Anyósékhoz meg pláne nem mennék egyhónapra. A francokat - peidg, ismétlem, kedvelem őket, de mégiscsak teljesen mások, tök más szokásokkal és napirenddel.

Mi most megyünk ki egyébként három hétre rokonokhoz a tengeren túlra.

Egyszer már voltunk, akkor náluk aludtunk és... hagyjuk. KEdvesek, amiért kaptunk ágyat, meg minden, de másfél hét után már egymás agyára mentünk - úgy, hogy mi alapvetően jöttünk-mentünk, nem "0-24" egymás sggében éltünk.

Na, ebből tanulva idén kiveszünk külön kecót. Rokonokhoz közel, de saját kis lakás ahol normálisan elvonulhatunk és nem zavarjuk egymást.

melyik ez a tropusi sziget a koszos falujával ?

edig hihetö volt ,de ezel az írásodal már átment kamu kategoriába nálam.

Én úgy fognám fel, hogy egzotikus helyen nyaralok, lehet, soha többé nem járok ilyen helyen, és tengereznék/óceánoznék egész nap, meg - mindegy mibe kerül - vennék egy havi bérletet valami tömegközlekedési eszközre, bemennék az első városba, és - nyilván ésszel - de azért költenék, meg fotóznék, élvezkednék.

De ha egy trópusi helyen semmi mást nem csinálsz, csak napozol meg fürdesz, és élvezed, hogy itthon - Magyarországon - fel kell öltözni, még akár hó is lehet, ott meg fürödni lehet a tengerben (ellentétben mondjuk pl. az Adriával, ami ugyan közel van, de ilyenkor hideg) és megsülsz, akkor az egy fitying pluszodba nem kerül, az egy hónap eltelik, és mire jön a nyár, már dicsekedhetsz, hogy én a dermesztő hideg télből leléptem a nyárba, és skacok, képzeljétek [itt meg itt] égtem a napon, azért vagyok ilyen csoki, és [itt meg itt] fürödtem a tengerben egy teljes hónapig (ki engedheti meg ezt magának átlagmagyar? hát kevesen) égettem magam a napon, azért vagyok ilyen csokibarna 🍫.

29 vagyok, még annyi lemaradt, hogy a rokonokkal meg annyit lennék együtt, amennyit a saját érdekem (evések - ha ők fizetik) és a kötelező jópofizás (na meg a családod, és akik által ott vagy), minimálisan megkövetel.

Próbálnék minél több olyat enni, amit itthon (és esetleg a környező országokban - pl. az olasz, esetleg a spanyol, francia tengerparton) hiába is keres az ember, mert nincs, nem kapható.

Ha beszéled a nyelvet, arra is remek lehetőség, és ilyen helyen ragad az emberre a legjobban a helyi nyelv, legyen az bármi is.

Egy hónap alatt is meg tudod tanulni azt a néhány szót, amit általában eszel, iszol, meg pár elengedhetetlen kifejezést. Ha van internet - márpedig arról írtad ki a kérdést - én egy ilyen helyen végképp nem tudnék unatkozni.

A tengeren - ha van pecabotod - el lehet menni horgászni, le lehet járni a talpadat a környéken... ezer lehetőség kell(ene), hogy legyen.

Mondjuk én speciel - mivel átlag évente egyszer jutok el a tengerre - egy fél délutánt azzal is el tudok tölteni, hogy átszellemülve hallgatom a tenger morajlását, és csodálom a természet hatalmas, gigantikus erejét.