Miért nem tudom elfogadni a meleg fiam barátját?

Megértem az aggodalmad, szörnyű lehet nézni, amin a fiad keresztülmegy.

Viszont érdemes lehet az ő szemszögét is megvizsgálni. Mennyire rossz lehet neki, hogy választania kell a szerettei között? Érezheti azt, hogy otthon ő nincs elfogadva, legfeljebb tolerálva, mert olyanhoz húz a szíve, aki meg van vetve.

Ebből ő nem tud jól kijönni ilyen felállás mellett. Vagy az egyik félnek felel meg, vagy a másiknak. Biztos vagyok benne, hogy tele van bűntudattal (is), de legalább is rossz érzésekkel ez miatt. Nyilván nem hülye, tudja, hogy nem fogadjátok el a párját.

Az nagyon jó, becsülendő dolog, ha a szülő jót akar a gyerekének. A kérdés az: HOGYAN tesz jót? Ha tilt? Hmm...

Ha jól értem, felnőtt emberről beszélünk - saját célokkal, saját motivációval, saját felelősséggel. Szerintem egy jó szülő elfogadja az ő döntését. Azt nem mondom, hogy tapsolni kell a másik "úriembernek". De nyüstölni, győzködni a fiad teljesen felesleges - csak el fog tőled távolodni.

Amit tenni lehet, az az, hogy lenyeled a békát. Az ő élete, Neked az a feladatod, hogy ott legyél akkor, ha segítségre van szüksége. De ezt a segítséget NEKI kell kérnie, ha úgy érzi, szüksége van rá. Ennek a lehetőségét kell biztosítani. Ráerőltetni nem lehet és nem is érdemes.

Abba meg már végképp nem akarok már belemenni, amit páran feszegettek, hogy vajon miért alakult ki ez a seveled senélküled kapcsolat, miért ezt a dinamikát akarja a fiad. Az külön történet.

Pedig ha depresszív és önbizalomhiányos akkor valamiért nem volt elég sima a gyerekkora valószínűleg. Első állomás az egészséges felnőtté váláshoz, a támogató, szerettetteljes szülők egészséges határokkal.

Utána lehet iskolai abúzus gyakran külső tulajdonságok miatt pl. Szemüveg, elhízás, anyagi helyzet stb.

Másik ami eszembe jutott hogy első kapcsolatom volt ilyen huza-vona, már mindenkinek rossz volt, de nem tudtuk egymást elengedni, mert nem tudtuk hogy kell, vagy mi lesz utána. Fiatalok voltunk, tapasztalatlanok, azt hittük összeillünk, hogy más nem fog minket szeretni stb. Ha társfüggő a fiad akkor nagyon nehéz neki ilyenkor, kellene egy másik társ akihez átkapcsolódhat. Ez sem egészséges nyilván, de nekem így sikerült kilépnem ebből a toxikus körforgásból.

Ameddig boldog a gyerek addig nem kell beleszólni a párválasztásba, de ha nem az, akkor én sem szívesen ülnék egy asztalhoz valakivel aki bántja. Persze nem is muszáj. Helyette nem dönthetsz, szülőként a legtöbb amit tehetsz hogy meghallgatod és ott vagy neki ha szüksége van rád, de neki kell elkövetnie a saját hibáit, nem mentheted meg ezektől. Majd tanul belőle, ha meg nem, akkor sajnos így járt. Előbb utóbb a másik dobni fogja végleg, ha valóban kalandozgat előbb utóbb talál érdekesebb palimadarat magának, de erre nincs garancia.

Gyermekeknek nagy valószínűséggel rossz kötődési mintája van, szeretet hiányos gyerekkor, túl sok elvárás ect. Az önbizalom hiánya is ebből fakad.

Az így felnővő gyerekek választanak ilyen párt maguknak, és a szeretetért mindenre képesek, jelen esetben beleragadni egy fos kapcsolatba, még akkor is ha csak kihasználják..

Tudom most azt fogod írni, nem nálatok sosem volt ilyen és hasonló. A valóság pedig az, hogy a gyerek mindig egy mintát követ.

Gondolom könnyebben el tudnád fogadni a srácot, ha nem a fiad barátja, hanem a férje lenne.

Sok sikert az addig vezető úthoz!

Sajnos nekem a legjobb barátomat szakította el tőlem egy ilyen egoista férfi.Dróton rángatja a barátomat,aki több szakítás után engedelmesen visszamegy hozzá mindig.

Én voltam a rossz,ha ezt próbáltam neki megvilágítani...Az egész eredménye az,hogy nem találkoztam vele már egy éve. Írogatunk,ha van kedve :/

Sajnos nagyon sok olyan kapcsolat van,amiben érthetetlen miért maradnak benne,vagy mennek vissza az emberek..

De duplán rossz, ha azt kell látnunk,hogy aki fontos az embernek, annak történnek ilyen dolgok az életében - és mi tehetetlenek vagyunk :(