Rettentő kényelmetlenül érzem magam a barátom családjának a körében. Hihetetlenül slamposak, nem igazán szeretnek magukra adni, teljesen mások mint az én nagyszüleim. Mit tegyek a helyzettel,ha ennyire kilógónak érzem magam közülük?

Sajnos a barátomat is gyerekkorától a rendetlenségben nevelték, a "jól van az úgy kisfiam,nem baj,ha már a zokni is elmászik".Én neveltem rá arra,hogyan kell rendesen mosakodni, alul felül,tisztán tartania magát,néha most is vannak hiányosságok,de rettentő sokat fejlődött pozitív irányba. Együtt szoktunk menni vásárolni a párom anyjával,mert ő a sofőr,nekünk nincs kocsink,és egyszerre időzítjük a vásárlást. Mi sem,és én sem voltunk a világ eleje, de tanult ember létükre rettenet,ahogy a házuk kinéz, és saját magukra, a benti környezetünkre is trehányak.Tudom,hogy ez most durván hangzik, de szégyenlem azt,amikor "anyósjelöltem", is jön velünk,vagy velük együtt kell megjelennem valahol.A nyáron is képes volt felemás cipőben eljönni vásárolni,olyan volt mint egy bohóc, 60 éves asszony létére. A haja zsíros, kócos, a ruhája sokszor elszíneződött,koszos, de a műkörmére büszke,mert ha ő azt kiteszi,mindenki tudja,hogy irodista volt..Hozzájuk képest a nagyszüleim olyan tiszta emberek, hogy nálunk a padlóról is lehetett volna simán enni. Képes volt a fiát hosszú éveken keresztül úgy elengedni bárhova,hogy csipás volt a szeme, lyukas volt a kabátja,és ilyesmik. Nálunk ez soha nem fordult elő. Rettenetesen kilógónak érzem magam,és nyomaszt ez a helyzet,hogy nem tudom őket sehogy el/kikerülni,mert a felső szomszédaink, és sokszor engem is hívnak,hogy menjek fel hozzájuk,ne legyek egyedül, de nem akarom megbántani őket,hogy miért is nem akarok én oda felmenni. Arról meg ne is beszéljünk,hogy a macskáikat milyen körülmények között tartják,és a barátomat semmi sem zavarja..Beszéltem már erről vele, de hát mégsem mondhatom azt,hogy figyu nem bírom elviselni a szüleid,mert koszosak, és sokszor abnormális dolgaik vannak (lenne még mit írnom,de nem akarom olyan hosszan ecsetelni).Mit tehetnék? Nagymamámmal sokszor beszélünk telefonon, és az ő véleménye az,hogy hagyjam itt az egész családot,mert egy darabig működik a barátomnál is az "át nevelősdi",aztán beleun és visszasüllyed abba,amit gyerekkorától megszokott.Hallgassak rá?Úgy érzem igaza van,sajnos..