Egy rokont kértem meg arra, hogy csináljon nekem egy szerkezetet, de mikor kifizetném, úgy érzem, kényelmetlen helyzetbe hozott?

Ha NEKI ez megfelel, akkor fizess annyit, amit mondott, elvégre jószándékú valaki lehet.

Viszont ha neki lesz szükséges valamilyen segítségre, akkor elvárható töled, hogy megtedd, amennyiben normális valamit kér.

…tanulság a jövőre nézve (és ebben talán mindketten hibáztatok, de te, a megrendelő talán nagyobb részben!)- előre kellett volna tisztázni, amikor megkérted erre a munkára, hogy milyen áron, milyen minőségben, mennyi idő alatt vállalja, ha vállalja.

Pont úgy, ahogy egy vadidegen vállalkozóval is megtetted volna. Az ismeretlen sem állt volna neki a munkának ilyen hiányos infókkal és talán te sem tudtál volna nyugodtan ülni a babérjaidon, hogy majd lesz valami. Akkor a rokon is megérdemelne minimum ennyit: korrektséget, ELŐRE tisztázni a felmerülő kérdéseket és vele sem finomkodni-pironkodni a pénzügyeket illetően, majd utólag esetleg elégedetlennek lenni, bizonytalankodni vsgy morogni.

Most talán az lenne a legjobb, ha kifizetnéd azt az összeget, amit ő megjelölt (vagy többet, ha úgy látod jónak), legközelebb pedig időben kapcsolni és tisztességesen, korrekten megbeszélni a feltételeket. Oda-vissza és ELŐRE.

Amúgy az ilyet én sem szeretem. Mondja meg az illető kerek perec, hogy mennyivel tartozom, ne nekem kelljen kitalálni.

Mondjuk én pont a hasonló kellemetlen helyzetek miatt inkább nem kérek meg semmire rokont és ha muszáj volna például pénzt kölcsönkérnem, akkor is hamarabb fordulnék egy személytelen bankhoz, mint rokonhoz. Az a tiszta.

Általában így lesz az olcsóból drága...

Mert a rokon adott esetben simán fordul majd hozzád 1-2-3... kéréssel, a következő hónapok / évek során, és majd úgy érzed, segítened kell neki, mert ő is segített, akkor is ha semmi kedved nem lesz hozzá, vagy ha már régen "visszatörlesztetted" a segítségnyújtást.

Üzleti érzékből megbuktál. Ez az életben már rég rossz, ha te találod ki egy általad vásárolt termék árát. 7-es leírta, így lesz az olcsóból drága, aztán érzelmileg zsarolnak.

Az elején megbeszélitek, hogy ezt csinálja, ennyiért, ilyen minőségben. PONT. Aztán hogy mikor, s hogyan fizeted ki már teljesen elhanyagolható. És attól, hogy konkrétan megvetted az ő munkáját pénzben, már nem kérhet ezért semmit. Szívességet kérhet, de ha úgy jön oda hozzád, hogy ...én is csináltam neked valamit... küldd el a francba. Toxikus ember az ilyen.

Nem biztos, hogy vissza akar élni vele, az meg ha két rokon segíti EGYMÁST nem értem miért baj. Tényleg eljutottunk a nagy felvilágosodásban oda, hogy ember embernek farkasa.

Fizesd ki amennyit mond meg vigyél neki egy bort.

Fizesd ki neki a piaci árat, ha tudod, hogy mennyi. Ha nem akarja elfogadni, akkor is ragaszkodj hozzá. Ha lényegesen kevesebbet fizetsz, akkor amikor csak teheti, fel fogja hánytorgatni. Szivességeket fog tőled kérni, arra hivatkozva, hogy bezzeg ő is olcsón dolgozott neked.

Én is hasonlóan jártam egyszer egy közeli ismerőssel. Olcsón dolgozott és azután legalább egy évig, ha csak a v@laga viszketett, akkor is nekem szólt. Aztán amikor meguntam és szóltam neki, hogy szerintem már ledolgoztam a munkáját, ő sértődött meg.