Ez a kijelentést meg lehet bocsátani anyóstól?

(Előzmény: édesapámat nem ismertem, édesanyám gyerekkoromban meghalt hosszas betegség után, így árvaként nőttem fel. Most 31 vagyok, vőlegényem 35.)

Anno fél éve voltam együtt a mostmár vőlegényemmel, mikor bemutatott az édesanyjának. Ez decemberben a két ünnep közé esett. Az édesanyja már tudta a családi hátteremet, illetve én is nyíltan beszéltem erről neki.

Aznap este, amire a kérdés irányul, étteremben voltunk, beszéltünk mindenről, jól éreztük magunkat, majd a következőket mondta nevetve a fiának:

"Szerencsés vagy drága kincsem, hogy nem lesz anyósod"

A vőlegényem és én is ledöbbentünk.

Ez 2 éve történt, addig nyitottan álltam hozzá, vártam, hogy megismerjem, de azóta egyre inkább kellemetlenül érzem magam a társaságában, főleg, hogy mostmár tőlem is elvárja a kapcsolattartást, nem csak a fiától, és ezt leginkább érzelmi zsarolással éri el. Tegyük hozzá, ha ritkán hármasban vagyunk (egyke a párom, és anyós elvált a férjétől), akkor meg azt érzem, hogy én vagyok a gyertyatartó...szerencsére a vőlegényem hasonlóan áll hozzá, úgyhogy a kérdés arra irányul, hogy magamban ezt hogy tegyem helyre.