Ez a kijelentést meg lehet bocsátani anyóstól?
(Előzmény: édesapámat nem ismertem, édesanyám gyerekkoromban meghalt hosszas betegség után, így árvaként nőttem fel. Most 31 vagyok, vőlegényem 35.)
Anno fél éve voltam együtt a mostmár vőlegényemmel, mikor bemutatott az édesanyjának. Ez decemberben a két ünnep közé esett. Az édesanyja már tudta a családi hátteremet, illetve én is nyíltan beszéltem erről neki.
Aznap este, amire a kérdés irányul, étteremben voltunk, beszéltünk mindenről, jól éreztük magunkat, majd a következőket mondta nevetve a fiának:
"Szerencsés vagy drága kincsem, hogy nem lesz anyósod"
A vőlegényem és én is ledöbbentünk.
Ez 2 éve történt, addig nyitottan álltam hozzá, vártam, hogy megismerjem, de azóta egyre inkább kellemetlenül érzem magam a társaságában, főleg, hogy mostmár tőlem is elvárja a kapcsolattartást, nem csak a fiától, és ezt leginkább érzelmi zsarolással éri el. Tegyük hozzá, ha ritkán hármasban vagyunk (egyke a párom, és anyós elvált a férjétől), akkor meg azt érzem, hogy én vagyok a gyertyatartó...szerencsére a vőlegényem hasonlóan áll hozzá, úgyhogy a kérdés arra irányul, hogy magamban ezt hogy tegyem helyre.
Szerintem, a párodnak ez kijelentést ki kellett volna kérnie.
Rohadtul nem szerencsés, ha valaki árva!
A párodnak a sarkára kell állnia, és a mammerral megbeszéli, hogy fogja vissza magát, vagy különben, fel is út le is út, vagy a előbb-utóbb anyós pajti tönkreteszi a kapcsolatokat.
Nem értem, KÉT ÉVVEL euzelötti hülye poénon rágódsz még mindig?
Egyáltalán nincs megbocsátanivaló, egyszerüen csak kicsit idétlen az anyós, vagy hülye a humora, vagy az adott esetben ivott egy-két pohár alkoholt és azért mondott ilyet, de emiatt megsértödni és ÉVEKIG ezen pörögni igen beteges dolog.
Másrészt szerinten nem vagy tisztában a "gyertyát tartani" kifejezéssel, ez annyit jelent ugyanis, hogy akire vonatkoztatod, azt szex közben figyeled, látod. Elég kizártnak tartom, hogy anyósod meg a férjed elötted szexelnek, vagy hogy egyáltalán van ilyen!
2 éve őrzöd ezt a sérelmet, és szenvedsz tőle.
Ez megbocsáthatatlan, még ha csak humornak is szánta. Vagy annál inkább.
Most már tudod, hogy milyen.
De előre kell nézned. Ha a fia jó neked, akkor próbálj minél kevesebbet foglalkozni az anyóssal, aki úgyis tudja, hogy neked nehéz vele.
Van akinek ilyen a humora. Nekem beleférne a helyedben. Én szoktam viccelődni a szar gyerekommal meg a traumáimmal, ez segít nekem feldolgozni, de nyilván nekem közel sem volt olyan rossz mint neked.
Van akinek ilyen a humora, de neked nem kell nevetni rajta. Ha csak egyszeri alkalom volt, és máskor nem poénkodott hasonlóval, akkor szerintem elengedheted.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!