Ez a kijelentést meg lehet bocsátani anyóstól?
(Előzmény: édesapámat nem ismertem, édesanyám gyerekkoromban meghalt hosszas betegség után, így árvaként nőttem fel. Most 31 vagyok, vőlegényem 35.)
Anno fél éve voltam együtt a mostmár vőlegényemmel, mikor bemutatott az édesanyjának. Ez decemberben a két ünnep közé esett. Az édesanyja már tudta a családi hátteremet, illetve én is nyíltan beszéltem erről neki.
Aznap este, amire a kérdés irányul, étteremben voltunk, beszéltünk mindenről, jól éreztük magunkat, majd a következőket mondta nevetve a fiának:
"Szerencsés vagy drága kincsem, hogy nem lesz anyósod"
A vőlegényem és én is ledöbbentünk.
Ez 2 éve történt, addig nyitottan álltam hozzá, vártam, hogy megismerjem, de azóta egyre inkább kellemetlenül érzem magam a társaságában, főleg, hogy mostmár tőlem is elvárja a kapcsolattartást, nem csak a fiától, és ezt leginkább érzelmi zsarolással éri el. Tegyük hozzá, ha ritkán hármasban vagyunk (egyke a párom, és anyós elvált a férjétől), akkor meg azt érzem, hogy én vagyok a gyertyatartó...szerencsére a vőlegényem hasonlóan áll hozzá, úgyhogy a kérdés arra irányul, hogy magamban ezt hogy tegyem helyre.
#37 20:40
Nem szép dolog ilyesmivel viccelni valóban, de előfordulhat, hogy valakinek elsőre nem esik ez le és belefut...
Ettől még nem feltétlen rossz ember, de hülyeséget csinált.
Sőt, olyan is előfordul, hogy valaki nem vagy csak minimálisan képes az empátiára, esetleg valamilyen szinten tanulni tudja... nem vicc, tényleg létezik ilyen is, de ettől még nem feltétlenül rossz szándékú, se nem bolond.
Nem vagyunk egyformák, de a lényeg, hogy az ilyen esetet minél hamarabb meg kell beszélni egymás között.
Remélem, hogy nem rossz szándék volt mögötte és menthető a kapcsolat (a ti érdeketekben), de tény, hogy egy ilyen megjegyzés mély sebet tud ejteni...
Valószínűleg a kijelentést poénnak szánta, és nem mérte fel, hogy mekkora sebet ejt vele. Gondolom a saját anyósával nagyon rossz kapcsolatban volt, és ebből indult ki.
Ha azóta nem tesz megjegyzéseket a gyerekkorodra, csak egyszeri eset volt, szerintem ezt most már engedd el.
Az, hogy tőled is elvárja a kapcsolattartást, egy szintig normális (nem az érzelmi zsarolásra gondolok). A családokat elsősorban a nők tartják egyben. A férfiak ritkán szokták csak úgy felhívni egymást, hogy "szia, hogy vagy?" és órákig csevegni, vagy meghívni egymást kávéra stb.
Viszont a családi felállás nagyon nem szerencsés. Te árva vagy, a férjed egyke, anyósnak meg rajtatok kívül nincs senkije. Ráadásul mindkét családból hiányzik a megfelelő apa-modell. Nagy a veszélye, hogy:
- az anyósod téged is a saját gyerekének fog tekinteni, nem pedig a fia párjának, sőt akár tudatosan az anyádat fogja akarni helyettesíteni;
- teljes mértékben rátok fog telepedni, és tőletek fogja várni az összes szociális és érzelmi szükségletének a betöltését, hiszen ti vagytok A Családja;
- céljai elérésére az érzelmi zsarolást gyakran fogja alkalmazni, bármelyikőtökkel szemben;
- a párodnak nagyon nehéz lesz róla leválni, szándék szerint és a gyakorlatban is, hiszen az anyja egyedül nevelte fel;
- ha ellenkeztek vele, meg fogja próbálni a párodat ellened fordítani.
A történet kimenetele leginkább azon múlik, hogy a párod mennyire akarja, és mennyire képes a gyakorlatban kezelni az anyját.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!