Belemennétek egy ilyen pénzügyi ,,harcba,, nagyszülőkkel vagy maradjak ki belőle?

Arra pénzre fáj a fogad, ami nem jár (márpedig nem jár, az az ő örökségük), te sem vagy különb náluk. És ezt nem rosszból mondom. Attól mert neked kellene fontosabb dolgokra, mint ékszerek, attól még nem kell megosztaniuk veled. A milka csokis eset meg akkor is rosszul esne, ha átlagosak lennének.

Támogatnám a férjem, ha beszélni akar a szüleivel erről, de semmiképp nem állnék bele. Változni valószínű nem fog, csak összevesznek, ők ilyenek, ha akartak volna, már adtak volna.

Maradj ki belőle!

A nagyszülők azt csinálnak a pénzükkel amit akarnak. Nem kötelesek támogatni anyagilag a gyermekeiket. Az ő lelkiismeretük terheli ez.

1. Az, hogy ők mit kezdenek a pénzzel az csak az ő döntésük

2. Hogy morálisan mi lenne a jó, az egy másik kérdés. Én a helyükben adnék, de nem végtelent ès csak, ha azt látom, hogy ésszel használják fel

3. Valamiért ez a jellemző, hogy akinek könnyen jött és sok van, azok nem osztogatnak. Nálunk anyósomék vannak így és soha egy fillért nem kaptunk tőlük (persze ez az ő döntésük). Az én szüleimnek kevesebb van, keményen megdolgoztak érte, mégis mindig segítettek, ha kellett. Ma már szerencsére nem kell.

Neeeee, ne menj bele. De amúgy mit várnátok tőlük? Ha azt, hogy egy csoki helyett adjanak néhány ruhadarabot, vagy szálljanak be a gyerek 20-30 ezres álomjátékába, amit annyira szeretne, akkor arra megkérhetitek őket, hátha. Mondjuk arra sem igazán neked kéne megkérni.

Ha viszont rendszeres anyagi támogatást várnátok, vagy kisegítést százezres/milliós kiadásokban, azt kérni sem lehet. Igen, egy jófej szülő ad. De aki nem ad, attól nem is várható el. Sajnos tény, hogy ez az ő pénzük, és nem tartoznak vele nektek.