Van, ahol a nagyszülők sokkal többet segítenek be az egyik unokánál, mint a másiknál?

Tesóm gyerekét orvoshoz is elviszi, benne van az osztály csoportban is. Teljesen benne van az életükbem, mindenben segíti. Amikor én kérek segítséget: jajj megtudod tán oldani. Már nem kérek inkább. Elengedtem. Okát nem tudom. De gyerekkorunkban is hatalmas volt a kivételezés vele.

Az ilyen jobban szereti azt a gyereket, akinek mindig segit. Ez az oka.

van

Még csak nekem van gyerekem, de nem foglalkozik velük egyáltalán az anyám. Mindig én voltam a fekete bárány, mert én az első házasságából születtem, valószínűleg nem is akart engem. A tesóim 20+ évesen is otthon laknak, engem érettségi után kirakott, mondván, h tudok én dolgozni egyetem mellett is. Tudtam is, nem volt gond, meggyőződésem, hogy jobban jártam így. De a gyerekeket sajnálom, amiért nincs nagymamájuk (anyós sincs sajnos).

Anyósom az első unokát imádta (férjem öccséé), de egy idő után már vele se foglalkozott annyit. Most, hogy nekünk is jön a baba, maximum tudomásul vette, hogy lesz még egy. Szerintem kipipálta az unoka kérdést az elsővel.

Ha az egyik gyereket jobban szeretik akkor annak a gyerekét is jobban fogják a többinél

Nálunk ez a helyzet, de nagyrészt nem a szereteten, hanem a távolságon múlik. Kisebb részben pedig a házastárs és a nagyszülők eltérő természetén. Többgenerációs ház, most mi lakunk a szüleimmel és két kisgyerekkel. Sokat segítenek, különösen anyukám. Amikor a középső testvéremék laktak itt, nekik is sokat segítettünk (nagyon élveztem a nagynéni szerepet :). Amikor távolabb költöztek, már más jellegű és ritkább lett a segítség, na meg a gyerekek is megnőttek. A legnagyobb testvéremék az apósáékkal laknak egy házban, de külön lakásban, forgalomtól függően 1-1,5 órára az én szüleimtől, a sógornőm nagyon más nevelési elveket vall, mint a szüleim, emellett könnyen sértődik. Emiatt állandó tojástánc vele minden családi esemény. Amíg kicsik voltak a gyerekek, nem is nagyon "adta" oda az apai ágú rokonoknak őket. Nem örülnek neki a szüleim, hogy így alakult, de a kapcsolat lazább velük. Ezt - úgy veszem észre - hogy anyagilag igyekeznek kompenzálni a szüleim, de maguk sem tartják helyesnek ezt az utat. Igaz, a drágább ajándékokba az is belejátszik, hogy sem mi, sem a másik testvérem nem szereti az ajándékhegyeket, a sógornőm pedig igen.

Nálunk, mert én meg tudom oldani anélkül is hogy őt rángassam, nem neki szültem