Nagyszülőkkel élek, és nem akarnak elengedni egyetemre. Azt szeretnék, ha itthon maradnák, és segítenék nekik a mindennapokban. Mit tegyek?

Ez elég nagy önzőség tőlük, feltétlezem hogy minden másban is korlátoznak.

Az én anyám is tiltani akart mindentől de azért a tovabbtanulast soha nem tiltotta volna meg, csak utána akarta h hétvégente hazajárjak mindig

“MaradNÁK” használatával őszintén remélem, hogy egyetlen felsőoktatási intézménybe sem vettek még fel… tudom, tudom, ne nyelvtan-náciskodjak, meg “jáááájj rossz a telefonom”, de ne már tényleg.

Az egyetem hagyományosan inkább a képzettebb réteget lenne hivatott kitermelni és legalább bemeneti MINIMUM elvárás lenne a nem gettós, általános iskola alsó tagozatban elsajátítható helyes ragozás.

…de hogy ezen túl is mondjak valamit: ha a szüleid esetleg nem élnek, akkor valószínűleg árvaellátásban részesülsz, ha nem nevelnek, akkor talán gyerektartást csak megítéltek a nagyszüleidnek. 18 éves korod után a családi pótlékot is saját jogon kérheted magadnak továbbtanulás esetén. Nem nagy pénzek ezek, tudom, de a semminél több. Szociális alapon igyekezz kollégiumi ellátást szerezni és tanulj nagyon jól egy jobb ösztöndíjért is, amik átsegítenek a tanulás évein. Nehezen, összeszorított foggal és lemondásokkal (cigi, buli, pia stb.), de nem lehetetlen elvégezni, de ehhez nagyon jó bemeneti eredmények, nagyon erős motiváció is kell évekig.

…bocsásd meg nekem, de a “maradNÁK” nem erre enged következtetni.

Gondold át jól, ha nem megy olyan fényesen a tanulás és nem vagy különösebben kitartó, talán egy piacképes szakma lehet a te utad elsőre- később, esetleg levelezőn, egy kis önálló élet és munkatapasztalat után talán megpróbálhatod még.