Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Nem tudok kommunikálni az...

Nem tudok kommunikálni az anyósommal és rendkívül kellemetlen? (Hosszú)

Figyelt kérdés

26 éves lány vagyok. A párommal (37) fél éve vagyunk együtt, gyakorlatilag az első randi óta együtt élünk. Az anyukája nyugdíjas, külföldön lakik, így évente 2-3x találkoznak, hosszabb időre.


A párom jól kijön a családommal, de ő nagyon könnyen beilleszkedik bárhová, elbeszélget bárkivel bármiről, extrovertált, nyitott személyisége van. Ha nem is sok barátja, de sok ismerőse, mert könnyen ismerkedik.


Én nagyon zárkózott vagyok, ha létezik introvertált skála, annak is a végén helyezkedem el. El tudok beszélgetni mindenféle feszültség anyukámmal, a párommal, meg azzal a 2-3 barátommal/barátnőmmel, akik "örökbe fogadtak", de mondjuk apukámmal vagy a húgommal már kellemetlen. Vagy megvan valakivel (100-ból 1 ember) az egy hullámhossz, és akkor megállás nélkül tudok beszélni, mert tudunk reagálni egymás mondandójára, vagy nincs, és akkor mint ha le lenne blokkolva az agyam, annyi jut eszembe, hogy aha, oké, tök jó. Az emberek 99%-ának, így sajnos a család egy részének is, egyszerűen nincs mondandóm. Ettől még kedvelem őket, de nem tudok mit mondani.


Pont elég azt kapni a munkahelyen is, hogy legyek már nyitottabb, beszéljek többet, de ha egyszer nem tudok mit mondani, mert eszembe sem jut semmi... erre megkaptam itthon is - most találkozok az "anyóssal" harmadjára -, hogy hozzá sem szólok kettesben. Mert nincs mit mondanom. Ha a párom itt van, akkor jobban be tudok kapcsolódni a beszélgetésbe, mert ő a biztos pont.


Mindig van egy biztos pontom, aki mellett nyitottabbnak érzem magam, illetve munkahelyen is pl ha hárman vagyunk, akkor jobban tudok mondani valamit, mint ha 1v1 kell valakivel bájolognom.


Megkaptam, hogy egész nap itthon vagyok, nem beszélgetek vele. (Itthon vagyok = távmunkában dolgozom, tehát nem csak ülök és lesek ki a fejemből). Mert hogy 2 meeting között igazán kimehetnék, ő is elment úgy a szüleimhez, mikor nem voltam otthon stb.


Igaz, hogy nem egymás világa vagyunk az anyukájával, ő művészlélek, én meg egy logikai beállítottságú, szabadelvű ember, mindent különböző szemszögből látunk, gondolom, a generációs különbség is közrejátszik. Illetve, introvertáltként nagyon erős igényem van az énidőre, ezt a párom tolerálja is (néha lelépek pár napra egyedül utazni vagy elmegyek sétálni, hogy feltöltődjek stb.), és a szociális energiám már egy 10-es skálán a mínusz 5-nél jár így, hogy lassan egy hónapja gyakorlatilag hárman lakunk. De ettől függetlenül nincs vele problémám és kedvelem, egy jó lelkű ember, aki szeret engem, és örül, hogy végre normális barátnője van a fiának.


Én megértem, hogy nem 2 napra találkoznak, ha hazajön az anyukája/kimegy a párom hozzá. Megértem, hogy különbözőek vagyunk. Eddig minden "anyós jelölttel" kijöttem - igaz, nem éltem együtt senkivel és nem több hetes látogatások alatt találkoztam velük. Úgy jobban be tudja fogadni a gyomrom is a szociális interakciót.


Próbáltam már anno millió kommunikációs tréninget, olvastam utána, voltam pszichológusnál, gyakorlatilag már csak a hipnotizáció maradt ki, hogy személyiséget változtassanak bennem, mialatt hipnózisban vagyok...

De egyszerűen ilyen vagyok, ezt magamban is nehezen tudom elfogadni, mert rengeteg nehézséget és szorongást okoz a hétköznapokban, és nem érzem azt, hogy 13 éves koromhoz képest változott volna a helyzet.


A párom mindezzel tisztában van, de elhangzott olyan, hogy az csak rombolja a kapcsolatunkat, ha az anyukájával nem építem a kapcsolatot (neki nincs más családtagja; nem anyuci pici fia jelleggel, de nagyon közel állnak egymáshoz, úgy, mint én is az én anyukámhoz.)


Pedig az emberek alapvetően érdekelnek, és akiknek nem tudok megnyílni, egy teljesen más személyiséget látnak bennem, mint akik valóban ismernek.


Egy tanult, világlátott, művelt ember vagyok, nem egy debil, gondolkodni nem tudó valaki, de a szociális interakció frusztrál és napi szintű rettegésben tart.


Hogy tudnék jobb kapcsolatot kialakítani vele? Meg úgy általában az emberekkel? Amikor a párom, vagy 1-1 barátom, vagy egy biztos pont ott van, akkor nyitottabb tudok lenni az emberekkel, de amint elugrik a mosdóba vagy 2 méterrel arrébb lép, én elkezdek feszengeni és azt érzem, mondanom KELL valamit, hogy ne legyen kínos csend, de egyszerűen nem tudok semmit, és ha a másik mond valamit, arra sem tudok érdemben reagálni, pedig szeretnék...


Help. :( hasonló helyzetben van valaki? Mit tettetek, hogy jobb legyen? Mit tehetnék én, hogy jobb legyen? Hogy ne rontsam el ezzel a párom és köztem lévő kapcsolatot is?

Örültem, hogy de jó, nincsen após, sógorok, meg gyerekek, meg nagy család, csak egy anyuka, erre tessék, még vele sem tudok mit kezdeni.


Köszönöm!



2023. ápr. 27. 07:35
1 2 3
 11/27 A kérdező kommentje:

Nincs baj a korkülönbséggel, a korombeliekkel soha nem jöttem ki, a barátaim is a 35-40-es korosztályból vannak, már általános iskolában és oviban is azt volt a visszajelzés, hogy sokkal érettebb vagyok a többieknél.

A hipnózis egy elkeseredett szarkazmus volt, mint sem komoly. :) Pszichológushoz jártam eleget... jó szakember volt, volt, amiben tudott segíteni, de ez a szorongás nem múlik. Egy része a szociális fóbiának is, de ez a része sajna maradt.

Az anyuka helyzete fura, nem is mennék bele, de nem tudna fizetni hotelt, illetve, én sem küldeném oda, mert nyilván ha az én anyukám lenne ilyen helyzetben, őt sem raknám hotelbe. Az empátia nem hiányzik belőlem sem.


Ez csak így magyarázatnak, ha esetleg valaki írna ezzel kapcsolatban még kommentet. Nyilván számít, hogy jó legyen a kapcsolatom azzal, aki a páromnak fontos, ugyanúgy, ahogy nekem is fontos, hogy be tudjon illeszkedni az a családomba, akivel vagyok, mert volt már, aki nem tudott, és kellemetlen volt, hogy akkor most kinek a pártját fogjam, kit haragítsak magamra. Ez más szituáció más indokokkal, de a lényege ugyanaz, a hozott családot nem választjuk, csak a párunkat, viszont valahogy muszáj asszimilálódni.

2023. ápr. 27. 08:57
 12/27 A kérdező kommentje:
Utolsó kommentelő(k), igen, a párom hozta ezt fel, mert tegnap nem voltam jól és momdtam, hogy nem mennék ki most csevegni, hanem pihennék kicsit nyugiban. És az anyukája mondta ezt addig neki, ő pedig utána nekem. A barátom megérti, támogató, és megbeszéljük hárman majd ezt, mondta, hogy nem fog egyedül hagyni ebben a szituációban és ott lesz velem a legtöbbször, ahogy más társas interakciók esetén is fogja a kezem képletesen és fizikailag is, ha szorongok mondjuk a barátaival találkozásko (akiket amúgy szintén kedvelek, de attól még szorongok).
2023. ápr. 27. 09:07
 13/27 anonim ***** válasza:
100%

Kérdező, teljesen magamra ismertem a leírásodban. Én jóval idősebb vagyok nálad, és mai napig nem tudtam rajta változtatni. Ugyan úgy ahogy te, vannak emberek akikkel első perctől fogva gördülékenyen tudok beszélgetni, de az emberek nagy részével csak ha mások is vannak jelen. Egyébként leblokkolok, megbénulok.

Én is próbálkozok a kérdésekkel, hogy legalább amíg válaszol addig legyen valami beszélgetésszerű. De már a viselkedésem annyira idiótává válik. Olyan értelemben, hogy elkezdek feszelegni, helyezkedni, biztos ezzel próbálom pótolni meg levezetni a bennem lévő feszült zavarbanlétet. Visszareagálni sem tudok értelmesen. Nézek erre-arra, lesütöm a szemem, szóval totál zavarban vagyok a szitutól.

Van akivel legalább már odáig eljutottam, hogy nem vagyok zavarban, így nem viselkedek idiótán, már csak beszélgetni nem tudok.

De hogy hogyan lehetne változtatni ezen, fogalmam sincs. De borzasztó helyzeteket tud előidézni.

2023. ápr. 27. 09:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/27 A kérdező kommentje:

9:07-es, annyira együttérzek! :( Ugyanez, nem tudok szemkontaktust fenntartani, elkapom a tekintetem, összeakad a nyelvem, nem tudok két épkézláb, négynél több szóból álló mondatot összerakni. Másnak meg ez úgy interpretálódik - visszajelzés alapján -, hogy kerülöm a tekintetét, biztos nem érdekel, nem akarok vele beszélni (ok, tényleg nem, de nem azért, mert nem szeretnék, hanem mert feszengek és inkább elásnám magam).

Öröm az ürömben, hogy vannak minden korosztályból ilyen helyzetben, ugyanakkor tudom, hogy kegyetlen egy "adottság".

2023. ápr. 27. 09:22
 15/27 anonim ***** válasza:
100%
Pszichológiai segítségre van szükséged! A problémád nincs megoldva. Nem volt elég jó a szakembered, ha így elengedett.
2023. ápr. 27. 09:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/27 anonim ***** válasza:
78%
Vizsgáltak autizmusra? Mert nekem nagyon gyanús vagy, és az egyik válaszoló is. Igen széles a spektrum, nektek valószínűleg a kommunikációs készség sérült.
2023. ápr. 27. 10:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/27 anonim ***** válasza:
100%

#16

#13 vagyok, minden bizonnyal rám gondoltál még. Akivel tudok beszélgetni, azok kifejezetten értelmes, intelligens embernek tartanak. Akikkel viszont nem, azok meg úgy gondolom a másik végletet gondolják rólam. Hogy egy szerencsétlen esetlen vagyok.

Mik utalhatnak még az autizmusra esetlegesen?

2023. ápr. 27. 12:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/27 anonim válasza:
100%

Hű ezt a kérdést követem, én is ilyen vagyok. Igaz, én nem vagyok világlátott, meg olyan művelt mint a kérdező, de nem is azon múlik ezek szerint. Nekem segített az valamennyit, hogy megszülettek a gyerekek, és muszáj volt miattuk idegen emberekkel kommunikálni. De továbbra is frász kerülget, ha idegen helyre kell bemennem és kérdezni valamit, random beszélgetni pár percig idegenekkel. Ha szólnak hozzám, szintén feszengek, zavarba jövök. A párom barátaival is egyesével, illetve egyszerre egy családdal szeretek találkozni. Anyóssal már megvan, hogy miket kérdezzek. Pl szomszédok, miket főzött, hogy van, mesélek pár szót a munkáról. Az unokái érdeklik,úgyhogy róluk is tudok, de nagyon nehéz.

Főleg ha olyannal találkozom, aki nálam is kukább. Mikor a fiam pici volt, volt egy szintén kisgyerekes csajszi, akivel sokat szoktunk találkozni a gyerekek miatt, nahát ő még nálam is katasztrofálisabb volt. 😂

Szerintem csak a gyakorlás a lényeg, szoktatni magunkat hozzá.

2023. ápr. 27. 13:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/27 A kérdező kommentje:

#16

Ezen már én is gondolkodtam többször, hogy lehet egy enyhe autizmus bennem, de más ráutaló jelet még nem találtam magamon. De most elgondolkodtam, hogy jobban megfigyelem a viselkedésemet, simán benne lehet ez is. Köszi!

2023. ápr. 27. 14:37
 20/27 anonim ***** válasza:
Pszichologussal beszélj, az segítene, mármint a kiderítésében.
2023. ápr. 27. 15:53
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!