Mit tegyek az anyós jelölt ugyében?

A párommal 3 éve vagyunk együtt, de 8 éve ismerjük egymást. Barátokként kezdtük. Nos az ő anyukája és az én nagymamám egy helyen dolgoznak és így legjobb barátnők szinte. Mamám már akkor ismerte a párom mikor mi még nem is találkoztunk 😁

Szóval mikor még csak barátok voltunk akkor sokszor mentem át az akkori párommal ( aki a mostaninak a legjobb barátja volt) és így már akkor jóban voltam az anyukájával. Azonban amikor össze jöttünk akkor ugye egyre többet voltam ott náluk és végül ez miatt oda is költöztem. Ekkor voltam 22 eves. Így éltünk ott 2 évig kb. Ez alatt a 2 év alatt mostam, főztem a családra, takarítottam. És a végén annyira túlzásba esett a nő, hogy a munkahelyemen hívogatott, hogy mi a helyzet, hogy vagyok. Oké ez még nem gáz. A fiát már nem hívogatta, mert nem vette fel neki a telefont ( nyilván őt zavarta ez a 0-24es hívogatás hogy hol van mikor ér haza .. ezért is lettem én az "áldozat") szóval egy idő után mikor éppen elmentem valahová.. társasági életet élni, barátnőzni akkor is hívogatott, hogy mikor érek haza mert egyedül van.. soha nem vagyok vele stb stb... Egy idő után felmerült bennünk a dolog a párommal, hogy költözünk. Volt egy házam amit fel kellett újítani és mehetünk is oda. Ekkor voltunk 24 évesek ha jól emlékszem és 1 évi építő munka után kész lett és decemberben karácsony előtt. Készen álltunk a Költözésre. Közben a munkálatok közben vissza hallottuk mástól, hogy alig várja hogy kirepüljünk... A szemünkbe meg hogy jaj minek megyünk és hasonlók... Nos karácsonyra már egyedül éltünk. Megjegyzem kocsival 15 percre voltunk tőlük.. mégis naponta reggel és este hívott ENGEM hogy Mizu.. reggel este.... Hétvégente át kellett menni hozzájuk minden féle képpen.. ez így ment egészen márciusig, ekkor múltunk el 25 évesek és úgy alakult, hogy teherbe estem aminek nagyon örültünk mert 1 évig próbálkoztunk. Minden lépésemről tudni akart... Mindenkinek elmondta amit megkértünk hogy ne mert még csak 10 hetes voltam... Stresszes lettem tőle nagyon... Be is következett a baj.. nincs szíve a babának és műtét... 1 hónapja volt ez.. azóta is hívogat.. hisztis hogyha nem megyünk hétvégén mert fáradt vagyok és a fiával lennék...

Most tartunk itt... Mit tegyek, hogy ne bántsam meg? Hogy megértse, hogy tér kell? Úgy érzem nem kapok tőle levegőt. Párom már beszélt vele és semmit nem ért... Mi a fenét csináljak? Konkrétan remegek ha mennem kell hozzá... Volt hogy annyira kikészített, hogy belázasodtam a stressztől....